<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

NYÁRI ESTÉK

A nyári esték hűvösek,

Lábaidat hideg víz cirógatja meg.

Százféle fű mögötted,

A múltat lassan elfeledted.

Zűrzavar és bolyongás keserít,

Szeret mind, ki feléd jön és neked int.

Ha a víz habjait nézed, átlátszóak és zöldesek.

Fuldokolnak napjaid, borúsak és nehezek.

Ne gondolj ezer bánatra,

Csak magadat szomorítod,

Száz madár szárnyával szíved beborítod,

Tükröző szemeddel nézd, a tánc forog.

S amíg a mámor messze van,

Forognak, keringnek boldogan.

De te fejedet lehajtod, hisz máshol utazik gondolatod.

Vissza-vissza a vízpartra,

Vissza a fényes valóságba,

Vágyadat ébreszd fel,

Akit szeretsz, ne engedd el.

Ne hallgass senki szavára,

Csak, mint a szíved, saját magára.

Ragyogj a víznek, a halaknak, és melletted a kőnek,

Ragyogj a zöldnek, a hatalmas erdőnek,

Ragyogj szeretőnek és ragyogj a földnek,

Emeld magasba karod,

A föld szerelmét megkapod.