<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

JÁTSZIK a SZÍVED

Játszik a szíved?

Vagy csak úgy érzem.

Mögöttem a monoton évek,

Előttem egy szikrázó fény,

És én ezt nézem.

Átizzadom az éjszakát,

S mint tüzes vason a kalapács,

Szívem a helyén úgy kalapál.

Torkomban ezeréves szárazság,

Ujjaimban merevgörcs,

Testem feszült, de arcom tündököl.

Ébred a lelkem, dolgozik a szívem,

Tisztulnak a gondolataim.

Kirajzolódik egy test, mely előttem lebeg.

Kérem az égi áldást, add nekem őt,

Add, hogy megérintsem,

Add, hogy velem legyen,

Velem a levegőben, velem a létben,

Velem egész életemben.

S majd ha ajkam nedvét érzed,

Tudod, ez a kezdet,nem a vég.

Istenek, ha léteztek

Adjátok nekem őt,

Nincs nappalom és nincs éjjelem,

Mit vétettem föld és ég ellen,

Mivel haragítottam magamra a világot?

Magányosan itt állok egy tátongó gödör szélén,

S látlak ott a mélyén. Valóság ez? Vagy egy más világ?

Nézz le rám! Nyújtsd a kezed, így a szívem felemeled,

Felemeled a pokolból, tisztítsd meg a sötét iszaptól,

Lehelj rá forró csókot,

És hagyd, hogy tovább dobogjon.