<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

HŰVÖS, ESŐS ÉJSZAKÁKON

Hűvös, esős éjszakákon a nevedet zengem,

Mikor a holdat simogatják a csillagok felettem.

Mellettem a fákon minden lomb alszik már,

Egy gally sem rezzen és e csendben

Hangod zenéje tölti be a lelkem.

Egy perc az órából a múltat mutatja felém,

De tudomást erről nem veszek én.

Csak mondom a neved az éjszakába,

Mely nem csendül messzibb a csillagoknál.

Ily forrón szeretlek én.

Szeretlek, mint akkor is szerettelek,

Mikor még nem tudtam pontosan a nevedet.

A köd tovaszáll előttem,

Adta a reményt nekem,

Hogy rám vár a tested melege,

Szemed gyönyörű színe,

Kebled halk rezzenése,

Virágos öled telt edénye,

Vidám kacajod ezer illattal oltja szomjamat,

A holdvilágos égboltja rejti el csókomat.

Ajkammal átölelem ujjaidat,

Bőröm befogadja izzadtságodat.

Tenyeremben tiszta lelked,

Tűzkarikában szíved.

Bejártad e gyönyörű világot,

Nyugtodat nem találod.

Most keblemen fejed,

Derekamon pihen kezed.

Lassan behunyod szemed,

Nyugovóra tér selymes tested,

És nyugodt szíved reggel

Itt boldogan ébred…