<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

AZ ÉJSZAKA

Az éjszaka boldog csendje

Lebeg a végtelenség felett,

Pucéran megyek ki az útra,

Eldobott versekkel az éjben,

Tücsök zenéje áttöri a csendet,

S ezek a zenei hangok

Újraébresztik a lelket.

Ezer rózsa csontváza szunnyad a szívemben,

És a bolond szél ifjúsága ellibben felettem.

Selymes szívem immár teli holdsugárral,

Az elhagyott harangszó integet liliomszállal.

Messzire megyek, túl erdőn, hegyen,

Hol csak egy csillag mosolyog rám,

S ott kérem Krisztus-urunkat,

Adjon vissza nekem már,

Mert itt hagytál versestől,

Kisírt szemem könnyektől,

Hű szívem szerelmesen,

Tiszta lelkem fényesen,

Sok éjszakán egyedül

Reménykedve elszenderül.

S reggel, mikor felkel az új nap,

Megkondul a harang,

És én csak téged várlak.