<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

AZ ÉGBOLT TART MINKET

Az égbolt tart minket átölelve,

Alattunk a föld,és a tavakban

Nádszálak közt madárfészkek.

Állunk a parton,-

Magasabbak vagyunk minden fánál,

Szemünk szórja a szikrákat a víz tükrére,

Más boldogtalan, vidám lenne, ha belenézne.

Boldog vagyok, lelkem húrjait

Pengetik apró ujjaid,

S engem formázol a szív hangszerén,

Lágy hangú hattyúnak nevezlek én,

Mert nélküled sötét lesz az éj.

De megtorpant egy szikra,

Tűz-álom, gyönyörű, lobogó,

Tested tüzes, forró és parázsló.

Élesztem a parazsat,

Mely ott van kebleid alatt.

Ropogj tüzem, éltetlek én,

Lángolj magasan,

Testem öleld törékeny karjaiddal,

Dörzsöld izzadt szívem,

Én a szemed fényét őrizem.

Csókold ujjaimat, mindet,

Szívd magadba sóhajom,

Ajkad sétáljon vállamon,

Hajtsd fejedet mellemre,

Pihenjünk meg e gyönyörű szerelembe.