A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte, amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé. Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi életet. 
- Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt.
- A második elméjében megzavarodott.
- A harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg. 
- Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.

Egy csokor virág...

Barátságunk jeléül csokrot hoztam neked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal...

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem múlandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,

Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,

Bármi is menjen végbe a szívedben.

Mikor rád gondolok, s behunyom a szemem,

Szeretném hallani, hogy ezt mondod nekem

"Ne sírj itt vagyok veled.

Nem mentem el csak, megpihenek.

Megpihen lelkem, s visszajövök hozzád.

Te csak bízz bennem, s meglátod

újra veled lesz a te boldogságod.

Tudom, hogy szerettek.

Én is benneteket.

Azt ígértem "Odafenntről figyellek titeket,

és vigyázok rátok" ez így is van. Tudjátok.

Ne sírj, itt vagyok veled.

Letörlöm könnyed, s megfogom kezed.

Ha majd mélyen alszol, őrzöm álmodat.

Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új „álomautót". Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet, ahova beparkolhat, és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire halotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt.

Hozzávalók:

• 1 liter tej
• 0,5 kg túró
• 6 dkg vaj
• 1 tojás
• szódabikarbóna

Elkészítése:
Felforraljuk, leszűrjük, (sűrű szűrőn) csöpögtetjük. Összekeverjük 6 dkg olvasztott vajjal, 1 tojással, 1 teás kanál szódabikarbónával. Lassú tűzön 10 perc alatt kevergetve összefőzzük. Szilikon mini torta-formában hagyjuk kihűlni. Minél tovább áll, annál keményebb, sőt már másnap reszelhető állagú lesz. Fűszerezhetjük köménnyel, fokhagymával, snidlinggel, zöld-fűszerekkel.

Valahol az égen, van egy fényes csillag

Iránytűje lehet a mesés angyaloknak

Hogy merre is van azt senki nem tudja

De biztos, hogy van hisz mesélnek róla

Mesélik még azt is ha távozik egy élet,

Születik egy angyal, s benne újra él a lélek

Mert angyalok leszünk csak még nem tudunk róla,

De így van én tudom, hisz valahol meg van írva

Újra élünk ott fenn, kikkel régen találkoztunk,

Anyákkal, Apákkal, s kikkel együtt randevúztunk

Együtt leszünk ismét, s még jönnek utánunk

Kiket egyedül hagytunk a földön, de innen fentről látunk.

Egy férfi az élet értelmén, a halálon és az utolsó ítéleten töprengett, amikor elnyomta az álom. 

Azt álmodta, hogy halála után tétova léptekkel közeledik Isten kapujához. 
Bezörgetett, mire egy angyal mosolyogva kaput nyitott, s helylyel kínálta a mennyország várószobájába. 
A szoba komor volt és kietlen. 
Az angyal nemsokára visszatért kezében egy papírlappal, aminek a tetején ez ált: "SZÁMLA". 
A férfi elvette, s olvasni kezdte: 
"Napfény, 
lombsusogás, 
hó, 
szél, 
zöld fű, 
madarak éneke 
csillagok 
esték és nappalok 
gyermeked mosolya 
friss víz....." 
A lista nagyon hosszan folytatódott. 
Ahogyan az ember haladt előre az olvasással, egyre jobban aggódott. 
Hogyan és miképp lehetne megfizetni mindazt amije csak volt? 
Míg ő olvasott, megérkezett Isten. 
Egyik kezét a férfi vállára tette: -Én fizetem az egészet - mondta nevetve - egészen a világ végéig.

"Ott ültem a vonatsíneken, vártam. . . . az egyetlen megoldást. 
Nem az jött. . . amit vártam. Egy kisfiú közeledett felém a a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam, és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket. 
- Mit csinálsz itt? 
Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte. Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket. 
Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem. 
- Ezen a vonalon nem jár vonat. 
- Honnan?.

„Kislánykora óta kísérte az az élmény, hogyha lelógatta a kezét az ágyról, végtelen szeretettel megfogta egy másik kéz, és ő ettől mindig megnyugodott, akármilyen erős volt is benne a szorongás. Nemegyszer előfordult, hogy keze véletlenül csúszott le az ágyról, és a másik kéz érintése meglepetésként érte, ilyenkor elrántotta a kezét, ami megszakította a kapcsolatot. 

Mindig tudta, mikor nyúljon a kézért, hogy megnyugvást találjon. Mondani sem kell, az ágy alatt fizikai valójában senki sem tartózkodott. 

Aztán felnőtt, de a kéz megmaradt.

Mindig vágyott valami csodára, ami csak vele történhet meg, és elrepíti őt, egy új titokzatos világba, ami csak az övé
De nap napot, év éveket követett, és nem történ meg a várt csoda, ő meg már-már le is mondott róla. 

Volt egyszer egy favágó, ki élte becsületes, dolgos életét. Nap, mint nap járt az erdőben, és végezte a favágók nehéz munkáját. Reggel korán kelt és este későn ért.
Mindig vágyott valami csodára, ami csak vele történhet meg, és elrepíti őt, egy új titokzatos világba, ami csak az övé
De nap napot, év éveket követett, és nem történ meg a várt csoda, ő meg már-már le is mondott róla.