Egy férfi az élet értelmén, a halálon és az utolsó ítéleten töprengett, amikor elnyomta az álom. 

Azt álmodta, hogy halála után tétova léptekkel közeledik Isten kapujához. 
Bezörgetett, mire egy angyal mosolyogva kaput nyitott, s helylyel kínálta a mennyország várószobájába. 
A szoba komor volt és kietlen. 
Az angyal nemsokára visszatért kezében egy papírlappal, aminek a tetején ez ált: "SZÁMLA". 
A férfi elvette, s olvasni kezdte: 
"Napfény, 
lombsusogás, 
hó, 
szél, 
zöld fű, 
madarak éneke 
csillagok 
esték és nappalok 
gyermeked mosolya 
friss víz....." 
A lista nagyon hosszan folytatódott. 
Ahogyan az ember haladt előre az olvasással, egyre jobban aggódott. 
Hogyan és miképp lehetne megfizetni mindazt amije csak volt? 
Míg ő olvasott, megérkezett Isten. 
Egyik kezét a férfi vállára tette: -Én fizetem az egészet - mondta nevetve - egészen a világ végéig. És ez örömömre szolgál.