Évekkel ezelőtt egy felejethetetlen székelyföldi körúton vettem részt. Magyari Gábor jeles túristavezetőnk szervezésében vágtunk neki busszal a hatalmas távolságnak. Télen.

Már napok óta úton voltunk, és számtalan látványosság, érdekesség, emberi kapcsolat, esemény itatta át a lelkünket a csodás Székelyföldet járva, mikor az év utólsó napján, szürkületben, délután 4-kor befutottunk Gyimesközéplokra. Előre lefoglalt szálláshelyünkön ugyanis  nem tudtak fogadni bennünket a fűtésrendszer és a vízvezeték meghibásodása miatt.

  Ahol megszálltunk volna

Ott álltunk hát az év utólsó napján a falu fő utcájában szállás nélkül, kimerülten.

Persze hamar hire ment a faluban, hogy egy busznyi magyar túrista szállást keres, és sorra jöttek a falubeliek, hogy szállást ajánljanak. Megható volt. Mi hárman nők egy vendégszerető idősebb házaspár házában kaptunk egy szobát, de nem csak fekvőhelyet, hanem finom vacsorát is. Juhtúrós puliszkát savanyú uborkával. Az íze még most is a számban van.

Vacsora után a helyi ivóban gyűltünk össze, ahol egy-két pohár áfonyapálinka után már mi is roptuk a táncot, összekapaszkodva, körbe-körbe a falubeliekkel. 

 Regina néni és zenekara húzta a talpalávalót

Fáradtan, de jó kedvvel érkeztünk a szálláshelyünkre. Bár a szobát, ahol aludtunk még soha nem fűtötték be, ezért közel minusz fok volt benne, egy villany melegítő, gyapjú cserge az ágyban, valamint a nagy dunyha feledtette a hideget.

A vendégszeretetet, barátságos fogadtatást még csak fokozta a másnapi spontán jött program. Kiderült ugyanis, hogy itt is, ott is van a házaknál lovas szán, ami működőképes állapotban van.

 A mi lovas szánunk

 Elindultunk hát a hegyekbe, hosszú sorban a szánokkal.

Némán haladt a sor, csak a szánok csilingelése hallatszott, amint a ropodós hóban törtek előre a lovak. 

Beburkolódzva meleg takarókba, haladtunk a hegygerincen. A Gyimesi havasok páratlan látványa, a hó súlya alatt roskadozó, roppant fenyvesek, a nyugalom, ami a tájat megülte, egy életre beleivódott a szívembe. 

Különleges szilveszter volt, melyre mindig emlékezni fogok.