AZ ŐSZ

Míg a télre humorral, iróniával is tudok gondolni, az ősz az elmélyülést, felkészülést jelenti a téli nehézségekre.Természetesen, mindenki másképp készülődik.

Számomra az őszi erdő a legvarázslatosabb. A fák, a téli szürkeség eljövetele előtt még bemutatják színpompás ruháikat. A szömörce vörösben, a nyírfa sárgában, a tölgyfa barnában vonul fel a divatbemutatón.

Persze a többiek sem maradnak le, a nyárfa ezüstösen csillogva rázza magát, a vérbükk pedig talpig bordóban jelenik meg. Az elénk táruló szín kavalkád bámulatba ejt és csalogat a természetbe. Részesei akarunk lenni annak, amint a fák eleresztik leveleiket, az erdőbe beszűrődő napsugarak éltető erejének, a szeptemberi valószerűtlenül kék ég látványának, a hűs, áztató- esős napoknak, és a friss, csípős, novemberi reggeleknek. Van ebben valami bölcsesség, komolyság. Ahogy a természet méltóságteljesen adja át magát a téli álomnak.

Ám az ősz a betakarítás időszaka is. Az ember is készülődik a nehezebb időszakra. Begyűjt, raktároz, felhalmoz a téli hónapokra. Megélénkül a határ, a szüretelők nevetésétől hangosak a szőlőskertek, és a bor is a hordókban érlelődik. A dió, gesztenye, mandula, és az alma, körte, naspolya, birsalma boldogan kínálják termésüket.

Az ősz tehát a bőség évszaka is, nem csak az elmúlásé, készülődésé. Megtelnek a raktárak, s a gazdák örömmel summázzák az évet. Most már rajtuk a sor, beosztani mindazt, amit a természet abban az évben kegyesen ajándékozott. Ha jól beosztják, nem fognak szűkölködni télen, s minden kitart tavaszig.