A   NYÁR

Színtiszta selyem simogatása, suhogása, ölelése, bársonyos puhasága, meleg érintése. Aranyló, végtelen búzamezők, ahol megérett az élet.

Ilyen a nyár.

Izzadó diákok a vizsgán, izzadó emberek a földeken.

Ez is a nyár.

A június sokat ígér az elején, végtelennek tűnő szabadságot, vidámságot, pihenést, ami mind lehanyatlik augusztus végén. Megfakul a táj és fáradt lesz.                                                                                                        

-Bárcsak ne esne az eső a szabadságom alatt-mondja egy városi ember.

-Bárcsak eső áztatná a fákat, a kikelt veteményt.-sóhajozik a földműves.

Ez is mind a nyár.

A rekkenő melegben a bölcs tücsök a vizitorma levele alatt hűsöl, csak este zendít rá. Bezzeg a békák. Nagyképűen kuruttyolnak a közeli tóban.

-Nekünk jó dolgunk van. Ki-be ugrálunk a hűs vízbe, semmire sincs gondunk.-kiabálják.  

Ám ők sem olyan nagy legények, mikor július végén kiszárad a pocsolyályuk, s rögös földdé válik játszóházuk. Vándorlásra fogják a dolgot, újabb vizi élőhelyet keresve.

Nagy úr a víz.

A meleg nyár legnagyobb jótevője, éltető ereje. Heves záporokkal, néha jégesővel, hegyről lezúduló, utcákat elöntő vizfolyammal, villámlásokkal tarkítja jöttét, s amilyen hirtelen tűnik fel, olyan hirtelen tűnik el. Volt, nincs, csak látogatóba jött. Ám a föld ennek is örül, s bőséggel ontja nyári gyümölcseit, így hálálva meg a gondoskodást.

De vajon hová vezet ez az állandó sietség, egyre ritkább vendégség? Mi lesz, ha majd egyszer csak nem látogat meg bennünket a nagy úr? Hová mehetünk? Nekünk csak ez az egy földünk van. A nyár már rég óta az egyre fenyegetőbb szárazsággal  viaskodik, s ez a küzdelme elég kilátástalannak tűnik.

 Talán még nem késő, hogy az ember pozitívan beavatkozzon, és segítséget nyújtson a nyárnak.