szólj hozzá: Életem asszonya- La mujer... 

Mysty Kata

       Élet....            
hadd legyek rózsa
könyvedbe róva, vagy
inkább útjaidon szétszórva
az örök szeretet fakasztója!

Vágyom...
esti fényben merengőn,
a város zaját felejtőn,
átölelni a csönd lágy fátylát,
fátylán át alámerülni
a végtelen éj szerelmétől ittasan...

Vágyam csak ennyi:
téged virágban keresni,
kristály nyomára lelni...
szívrózsa szirmait
nap fényébe szórni...

- szereteted keresse...
- kezed az ég felé emelje,
- csillagok közt lelje meg
titkos és tiszta vágyadat...
Csillagtűzben!

Lopjuk el az éj tüzét, ha
a gonosz már tűz martalék...
örömtüzet is gyújthatunk,
lángja legyen holnapunk!

  "A nő élete, hivatása: nem rózsa egészen,

de nem is kereszt csupán: – együtt mind a kettő.
          Idővel – úgy vélem – lehull a rózsa s megmarad a, puszta kereszt,  A rózsának csak emléke, de e keresztben és ez emlékben, ha agy akarja a nő, megmarad számára ama titokzatos erő, mely a keresztről árad feléje és segíti viselni ennek terheit;

        s megmarad számára a gondolat, hogy a kereszt, mely egy egész világnak szerzett üdvösséget, meg tudja alapítani az Ő lelkére, az Ő szíve gondjaira bízottak boldogságát is.
        És íme, e szóval – szinte észrevétlenül – meghatároztam a nő hivatását: élni másokért, a mások boldogságában keresni  magáét .
... a nő munkája sokszor értékesebb, mert a szív, a l   élek munkája az, mely reá marad." (Ruschek Antal)  

   1.novella  

     Minden életeseményt megírtam, megírok valamilyen formában. No ez leginkább vers, de a próza is lehet egy olyan kifejezési forma , ami mndenkihez szól, közelebb áll az élő  beszédhez.    

     Amit megosztok olvasóimmal, majd beépül egy tervezett  önéletrajzi  "valamibe" lírai önéletrajzba , ezért kérem ne csak  a tartalmát nézzék, hanem mást is!
   A hithez,a valláshoz fűződő kapcsolat meghatározta egész életemet  kezdve gyerekkoromtól,s tart még mai napig is!
     Édesanyám megtanított és szokásommá tette, hogy Istennel beszéljek, rá bízzam magam nehézségeim miatt, ha bármilyen kilátástalanabb helyzetbe kerülök!

    Az vesse rám az első követ ,aki úgy gondolja enélkül is a helyzet magaslatán képes lenni!
Abban a korban éltem ,amikor nem volt szabad gyakorolni a "szeretetet"  nem a philiáról van itt szó hanem az agape-ről, mégis sikerült komfirmálni, keresztelőket tartani, hagyományainkat megtartani és nem elszakadni a Mindenható Atya Istentől!         
   Amikor tanítani kezdtem , annyira szerettem volna imádkozni tanítani a gyerekeket... A ima szavát ,  hatását felhasználni a nevelésben , nem parancsszerű  formájában, hanem aktívan,annak részeseként , tudatva , jelezve, hogy én is csak egy halandó, sokat hibázó, tévelygő ember vagyok...az imában elmondva,olyan evidenciákat,amelyek nem távol tartották volna tőlem a növendékeimet, hanem folyamatosan közelebb hozta volna őket , mint Krisztust az emberekhez! Igen, nagyon jó lett volna , mert a megváltás, a jó hír elfogadása, Krisztushoz való közeledés nagyon lassú és nehéz út!

  Lányom útkeresései, tévelygései ébresztenek rá,hogy valójában milyen körülményes is a "megtérés", így nevezik újfajta gyülekezetek , azt, amikor már elfogadják a Megváltót, mint Isten Fiában adott kegyelmi ajándékát.

     Gyermekem másodjára került labirintusba amiatt, hogy kereste Jézust , és életének oly nehezen elfogadható történéseit, kinyilatkoztatásait:  a Szentírás próféciáinak , igéinek fénybeni üzenetét.

    Sajnos ez a túlérzékeny lelkűletűeknél, csak lelki traumákon vezethet . Az előbbrejutás elakadhat.

 Nagyobb döntések, nehéz élethelyzetek osszeomlást idézhetnek elő. Ez történt velünk is. Egy magánéleti rossz lépés, vagy zsákutcába jutás, rossz döntések sora, megélt rossz tapasztalatok a munkaerő piacon, a közéletben, családi életben..stb.válsághelyzet előjátékai.

    Pszichiátriai kezelés jöhet számításba, meg is oldana sok mindent , ha a beteg is aktív részese a gyógyulási folyamatnak.

  De , ha nem, sőt még ha egy társnak befolyása van rá, és a negativisztikus  magatartás az ellenkező érdekeket képviseli: nem is szedi a gyógyszert, mert nem akar ugymond tudatmódosító gyógyszereket szedni.Az adott intézmény oda se figyel erre, még arra sem , hogy a beteg beszedi-e a kiírt tablettákat, vagy eldobálja őket.

          Nem csoda ez, hiszen el se beszélgettek vele , még a leleteit se nagyon ismerték.

       Arra hivatkoztak," nem beszél a beteg, nem méltatja szóra a kezelő orvost, sivár az egész egyénisége!" Nem tudják , hogy vannak zárkózott emberek, nehezen nyílnak ki...Ő ilyen volt...Sajnos! Nem előny ez sehol, de aki beteg , az már tünetfokozó , nemde?

  Mi , hozzátartozók úgy gondoljuk, ha ez  megtörténik, vagyis a betegségtudat nélküli beteget megvizsgálva minden szempontból, szülőkkel , előző kezelőorvosokkal konzultálva; a gyógyszeres theráphia megindulhat és beállítható. Majd a beteg ezt betartva élheti mindennapi életét.     

Mint közember a kórházban  tapasztalhattam, hogy a mi társadalmunkban az ingyenes gyógykezelés csak mese! Mivel a betegfelvétel eredeti menete elakadt , a gyermekem másik osztályra került.Mint szülő, nem rohantam a főorvosnő kegyeit keresni, gondoltam teszi a dolgát,konzultálva kollégáival a beteg anamnézisével tisztában lesz. Korántsem így történt.

     "  Egy jó idézet gyémánt a bölcs ember ujján,

                 de kavics a bolond kezében”.        

        folytatása következik...hetenként