Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Keresztet vitt az úr a Golgotára, Azóta szép s jó mind e jelben él; Az üdvösségnek szenvedés az ára: Boldog, ki sír és sírva is remél; Áldott tövében megváltó keresztnek Csak Krisztust nézzed, ne a Golgotát, S ha gyötrött vállad sajgó kínra reszket, Ajkad-harapva némán menj tovább.
Avagy, ha hordod magyar sors keresztjét S tudsz magyar lenni megtiportan is; Érezd és hirdesd: ami nincs most, lesz még, S verdesd a szárnyad lenn a porban is; Erdély keserve szívedből sikongjon, A Lomnic-csúcsról lengjen rád a gyász, Viharzó vágyad zúgjon minden ormon: Lesz kikelet még, lesz föltámadás!
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Ballagás okán...
10 éve | 0 hozzászólás
Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Címkék: boldogság fehér fiam gondtalanság ha.. harc hit isten köszönöm ne csüggedj remény vágy öröm
Tovább