Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

szólj hozzá: Életem asszonya- La mujer... 

Mysty Kata

       Élet....            
hadd legyek rózsa
könyvedbe róva, vagy
inkább útjaidon szétszórva
az örök szeretet fakasztója!

Vágyom...
esti fényben merengőn,
a város zaját felejtőn,
átölelni a csönd lágy fátylát,
fátylán át alámerülni
a végtelen éj szerelmétől ittasan...

Vágyam csak ennyi:
téged virágban keresni,
kristály nyomára lelni...
szívrózsa szirmait
nap fényébe szórni...

- szereteted keresse...
- kezed az ég felé emelje,
- csillagok közt lelje meg
titkos és tiszta vágyadat...
Csillagtűzben!