Nem költői babér

Okkal és joggal megírt;
tollal gyúrt dalok...
mind azok, amit tőlem
láttok e lapon.
Nem költői babér,
ami ezért jár.
Parányi mosoly csupán,
mosoly a lélek útján!
Nem, nem tudhatom,
meddig bírja még kezem,
de amíg levegőt veszek,
sóhajaim elengedem.

Mysty Kata

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.