Mysty Kata
Zöldfenyő


Fényeső hull fenyőfára,
Égő gyertyáknak csonkjára.
Színeket szór szerteszét,
zöld mezőben csillagéj.
 
Angyal ének föntről szólva
dallamát fonja habcsókba.
Cukorka mind aranylázban;
festői díszletek táncháza.
 
Szívemet ezzel díszítem,
Otthonomat is kihímezem.
Dalt hintek én minden ágra;
Jézus született e világra!

Mysty Kata
Jégvirág

 Melegbe vágyik a tél is talán,
néha az ablakon bekandikál.
Kezét az üvegre tapasztja rá,
játszó jégvirágnak nyomában jár.
Rajzolni szeret, tárlatot vezet.
Gyermeki kéznek oly bátorító.
Kinn ne se dideregjen, szobából
kilessen. Foga miért vacogjon,
kicsit bolondozzon! Jégpázsiton
korongozzon, szeretet-meleget
 kintiekre is dobjon. Jégvarázs
nincs tovább, ha rávetül napsugár,
 égbe szálló "hulla-hó" lesz már!

Csoda született

Ahol élt egykor a mama,
ott született nekem csoda.
Amihez kezét érintette,
gyermeki lelkem megihlette.
 
 Amikor meleg szava szólt,
 hozzá semmi nem volt hasonló.
 Szeretetét tetteibe ölte,
 karácsony örömét is hozzá öltve.
 
Karácsonyfa dísze fán függő dió,
karamell-cukorka,olyan mosolygó.
Díszes skatulyák, papírfigurák,
linzercsillag és alma, - hazai - jonatán.
 
Betlehem csodája hozzánk
beköltözött, melegével köztünk
fényárba öltözött. Drága jó
édesanyám ezt most köszönöm!

„Csillag száll az esti égen, utat mutat sötét éjben.
A szeretet ma újra éled, halkan szól most minden ének.
Körülölel, mint egy bársony, legyen boldog a Karácsony!”

mystyk