Ma este felkért a Szél,
hogy táncoljak vele.
Bár kedvem nem volt hozzá
győzött az ereje.
Elragadott az űrbe,
lángolt a telihold
táncoltunk határokon át,
hol balalajka szólt.
Táncoltunk
Himalája csúcsán
és lavinák között,
vert arany hídon át
az Óceán fölött.
Aludtak lent az utcák
házak, sikátorok
ámulva néztek ránk
az éji vándorok.
Vélték, hogy néma táncunk
csak kósza látomás,
és semmi más - csupán,
lidérces álmodás.
Amikor haza értem
várt rám a nagy magány.
Az egész éji táncot
- csak álmodtam talán?      ii.25.  link