A szeretet érzése kell mint a fény,
A barátság érzése kell mint az éj.
Mikor két baráti kéz összefonódik,
Szívük, lelkük is összehangolódik.
Tárd ki szíved bánatát,
Ő azt is érzi, ha magányra vágysz,
S azt is, ha szükséged van rá,
Már nyújtja feléd segítő kezét egy igaz barát
Amikor nézed a csillagokat éjjel,
elgondolkozol, hogy mit is érzel.
Talán az ifjúság érzése? Vagy az indulatok végtelensége?
Csak nézed elmerengve, s visszaemlékszel, egy régi kincsre:
Ami a szívedbe lopta magát,
mert meglelted a Barátság sugarát!
Neked csak pár pillanat, de sok pár óra elhaladt.
Lám egy hullócsillag az éjben,
s eszedbe jut, hogy mit kívántál régen!!!

Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön,
ahol a moly és a rozsda
megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és
ellopják,hanem
gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben,
ahol sem a moly, sem a rozsda
nem emészti meg,és ahol a tolvajok sem ássák ki,
és nem lopják el
Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.

A múltra tekints értő szemmel!
Amiből tanul az ember,
az bizony hasznára válhat.
Az elkövetett hibánkat
becsüljük, mint jó tanárunk,
kitől kapjuk bő tudásunk,
hogy az élet könnyebb legyen,
hogy átjussunk völgyön, hegyen.

S ha teheted élj a mában,
lelj örömet fűben, fában,
Mik úgy tűnnek: apró dolgok,
lásd meg őket, legyél boldog.
Mert úgy lehetsz boldog ember,
ha rájuk gondolsz szeretettel.
Ezért élvezz minden órát,
mit a jelen sorsod ró rád.

Ha körülnézel, rohan a világ,
s te vele futsz. Így sodor csak tovább.
Hajtod, keresed, űzöd, ami nincs,
s nem veszed észre, hogy a drága kincs,
mit évek óta máshol nem találsz,
ott van tebenned, - épp, amerre jársz.
Lassíts egy cseppet, vizsgáld meg életed,
kérdéseidre a választ magadban megleled!
Lelkedben régen ott él a tudás,
de amíg hajszol a tudni akarás,
elfutsz mellette, nem lehet tiéd.
Mert mind a szépség, a boldog földi lét,
a lelki béke, az apró örömök,
születésedkor már beléd költözött.