Egyed Emese: Tavaszvarázslás

A téli tücsökágy diólevél.
Jól szigetel, nem fújja szét a szél,
és illatos, meleg álmot sugall
nyáremlékű árnyék-zugaival.

Lapul az élet lágy avar alatt.
Csírát óvnak a réteges havak.
Hosszú a tél: türelmünk, mint a jég,
a nap forró kezét óhajtja rég,

és zene kell! Hé, tücskök, madarak!
Rozsda rágja hangszálaitokat;
gyertek elő! Hangoljatok hamar;
tavaszvarázslás legyen ez a dal.

Link
Rám esteledett, s beköszönt lassan éj,
de azért egy köszöntő az időmbe belefér.
Nem keresgélem hosszan a szavakat,
Inkább kívánok Neked gyönyörű álmokat]

Ma este felkért a Szél,
hogy táncoljak vele.
Bár kedvem nem volt hozzá
győzött az ereje.
Elragadott az űrbe,
lángolt a telihold
táncoltunk határokon át,
hol balalajka szólt.
Táncoltunk
Himalája csúcsán
és lavinák között,
vert arany hídon át
az Óceán fölött.
Aludtak lent az utcák
házak, sikátorok
ámulva néztek ránk
az éji vándorok.
Vélték, hogy néma táncunk
csak kósza látomás,
és semmi más - csupán,
lidérces álmodás.
Amikor haza értem
várt rám a nagy magány.

Eltűnt már a Hold az égről, hirdetve a reggelt,
napsugár ragyog be ablakon, hogy felkeltsen téged.
De én megelőztem, gyorsabb voltam nála,
de ha túl korán írtam, jaj, bocsáss meg Drága!    ii.18.

Link
Semmi sem lehet izgalmasabb annál az Életben, mintha Gyermeked van.
Tied és mégis rejtelmes idegen.
Te vagy a kapu, melyen világra született, Neked adatik meg, hogy néhány évig gondját viseled.
Azután elhagy, s Te csak figyeled,
hogyan bontja ki saját szabad Életét. Mint egy különleges virág, melyet idegenből hoztál,
elültetted, s alig győzöd kivárni mivé bontakozik" (Agatha Christie)  II. 16.

József Attila: Keresek valakit