A szerelem múlandó

 A szerelem múlandó

Akárcsak az élet

Mindkettő megszületik

S aztán egyszer elmúlik

Míg fiatal, szenvedélyes

Tele lendülettel, érzéssel

Tud baja lenni, tud örülni

Tud nagyon boldog lenni

Olykor elvakít  vakká tesz

Nem látod meg a veszélyt

Mi leselkedik rád, s körülvesz

Vakmerővé tesz, nincs félelmed

Ilyenkor a legszebb az igazi

Nem törődni mással, csak

Szeretni szeretni, s szeretni

S minden mást félretenni

Ahogy az idő elkezd múlani

A szerelem tartalékra kapcsol

El nem múlik, csak parázslik

S a régi emlékekből, táplálkozik

A hosszú idő alatt, kissé megfakul

A forró hév, ragaszkodássá válik

S a forró vágyakat, szelíd estékké

Alakítja, formázza át a döcögő idő

S a végén messze távoli csillag

Sziporkázó gyenge fényévé válik

De még mindég fényesen ragyog

Ki nem gyúlik, ég örökkévalóságig