Ablakodban ragyogjon a napsugár, és csicseregjen nagyon sok kis madár.Hozzon Békét, vidámságot Nagyon szép mosolygós hétvégét kívánok! !

Láttátok-e...

Láttátok-e a fényes napsugárt,

Midõn a hegy mögé nyugodni szállt,

S utána azt a sok szép csillagot,

Amely a sötét éjben ragyogott?

Láttátok-e a zajló tengerárt,

Midõn a zúgó szél felette járt,

Midõn magosra hányta a habot,

S medrébe újra vissza is csapott?

Láttátok-e az újuló tavaszt,

Midõn a fákon zöld rügyet fakaszt,

És a ligetben a kék ibolyát,

Midõn a földbõl felveté magát?

S láttátok-e a telet, amidõn

Fehér lepelt terít el a mezõn?

Helen Csok: Örülj a mának

Amíg az õszi nap melenget,

s te mélán hallgatod a csendet,

szeretnéd eltagadni titkon,

a tél is itt jár már a sarkon.

Ne siránkozz, hogy jobb volt nyáron,

ne élj a múltban mindenáron.

Örülj a mának!

Amíg vannak, akik szeretnek,

van értelme az életednek.

Mindegy, hogy rohannak az évek,

ha érzed melegét egy kéznek.

Még érdemes reggel felkelni,

ha van kinek kenyeret szelni.

            Bíztató

Bíztatlak: Örülj!

Örülj a világnak,

Örülj a kinyíló virágnak,

Örülj a rikkantó madárnak!

A zöldlombos erdõnek, a viruló mezõnek.

Örülj a hasadó hajnalnak,

Éjben az égen ragyogó csillagnak!

A szép napra ébredõ reggelnek,

A neked köszönõ embernek,

S minden ártatlan gyermeknek.

Szeretnék egy meseerdõt, olyan álommal szõtt,

elérhetõt, kis házikót patakokkal, lágyan formált dús fodrokkal.

Virággal telt selymes rétet, tücsökhangút, mely

dalra késztet, elsuhanó pillangókat, szivárványon hintázósat.

Magas hegyen lágy szirteket, rajta délceg törzsû fenyveseket,

szélben hajló búzatáblát, mely égig nyújtja dús kalászát.

Ezerszínû rózsakertet, mi illatával könnyet ejtet,

hegyoldalon zuhatagot, mely a napfénytõl tükröt ragyog.

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.

Eötvös József: A megfagyott gyermek

Ily késõ éjszaka ki jár

Ott kinn a temetõn?

Az óra már éjfélt ütött,

A föld már néma lõn.

Egy árva gyermek andalog,

Szívét bú tölti el:

Hisz az, ki õt szerette még,

Többé már fel nem kel.

Anyja sírjára ül, zokog

Az árva kis fiú:

"Anyám, ó kedves jó anyám!

Szívem beh szomorú!

Mióta eltemettek itt,

Azóta bús fiad.