Devecseri Gábor: ANYÁK NAPJÁN, ÉDESANYÁM..

.

Édesanyám, harmat voltam:

selyem rétre le is hulltam.

Virágokat nevelgettem,

hogy azután néked szedjem.

Harmat cseppje, eső szála,

könnyű fényt vont a szirmára.

Anyák napján, édesanyám:

ölelésed az én tanyám.

Az én tanyám: menedékem,

hozzád vezet boldog léptem.

Örömkönnyek szemedben...

Én ezért most, mondd, mit tettem?

Bokrétámat megkötöttem:

hímes csokor nőtt kezemben.

Virágos most a mi házunk,

anyák napján meg kell állnunk!

Meg kell állnunk, megpihennünk,

édesanyánk ünnepelnünk.

Könnyeidet nem hagyom:

gyorsan széllé változom!

Langyos szélből, arany ágból:

törülköző napsugárból:

Felszárítom könnyeidet,

arcodon csak mosoly lehet!

Mindig, mint a mai napon:

vígság legyen asztalodon!

Zenét hozok tenyeremben,

patak csobog énekemben.

Legszebb éjjel leszek álmod,

ahogy titokban kívánod:

künn a mezőn csikó szalad,

a patakban az aranyhalak.