Devecseri Gábor: ANYÁK NAPJÁN, ÉDESANYÁM..

.

Édesanyám, harmat voltam:

selyem rétre le is hulltam.

Virágokat nevelgettem,

hogy azután néked szedjem.

Harmat cseppje, eső szála,

könnyű fényt vont a szirmára.

Anyák napján, édesanyám:

ölelésed az én tanyám.

Az én tanyám: menedékem,

hozzád vezet boldog léptem.

Örömkönnyek szemedben...

Én ezért most, mondd, mit tettem?

Bokrétámat megkötöttem:

hímes csokor nőtt kezemben.

ÉDESANYÁM

Védelmet nyújt hű szíve, karja,

Jósága hibám eltakarja.

Tanácsol, táplál, gondoz, szépít

Hittel lelkemben oltárt épít.

Ha betegség támadja testem,

imádkozva virraszt mellettem.

Orvoshoz megy, gyógyszert hoz, ápol,

Megfeledkezve önmagáról.

Figyelmeztet és tanít jóra,

Szent Igére Krisztusi szóra,

Nem fárad el javamat tenni,

Boldogságom, üdvöm keresni.

Édesanyám, szeretlek téged,

Hálám, hűségem tüze éget...

Klikk 1
http://www.photojpl.com/flash/08mallet.html

Klikk 2                                                                                                                                                                http://www.photojpl.com/tour/08amos/08amos.html

Ha előjött a kép, használd a gombokat!

            Mese egy emberrõl

Az ember egykedvûen ballagott haza az orvostól. Kezeit zsebrevágva, nem nézett se jobbra, se balra, csak maga elé meredt szomorúan. Egyedül volt, nem tartozott senkihez, nem tartozott felelõsséggel senki iránt. Ezért vette tudomásul olyan lakonikus nyugalommal a diagnózist: nem gyógyítható. Nem fájt neki semmi, csak rótta az utcákat, a szemerkélõ esõben, hideg, alattomos szélben.