Ez mind igaz, a betegség okát nagyon nehezen tudnánk kideríteni. Valóban tenni kellene valamit, az emberek nagy része nagyon nehéz körülmények között él. Mégis, felhívnám a figyelmet arra, hogy a mi szüleink sem éltek valami fényesen! Gondold csak el, végigéltek egy világháborút, egy forradalmat. S az azutáni nyomoruságos éveket! Mire egy kicsit helyrejöttek volna a dolgok, adott a Fennvaló valami mást, valami még cifrábbat! Legalább így az élet nem unalmas! Pont azért kell normlisan étkezni, hogy elég erősek legyünk megküzdeni az élet nehézségeivel.Előzmény: ktstilus, 2007-09-30 20:45Helló !  Ez  a  téma  úgy  látom  inkább  női  közönséget  vonzanak  inkább, így  mint  az  egyedüli  férfi  szólnék  hozzá  a  témához.  Sajnos  a  napjainkra  oly  sok  koros  betegségek  egyike  az  /anorexia/,  de  említhetném  az  egyébb  fobiás  és  pszichés  betegségek  garmadát.  Itt  említhető  meg  a  bulémia,  depresszió,  az  összes  fóbiás  betegség  , a /képzelt betegség/  stb.  Ezt  sajnos  mind  a napjaink  rohanó  és  könyörtelen  világa,  a  pénzhajhász  életvitelre szorított  emberiség  megélhetési  harca...és  sorolhatnám  még  órákon  keresztűl.  Ki a hibás  vagy  ki  a felelős  mindezért,  badarság  lenne  kutatni,  mert  maga  a  XX.  sz.  volt  ilyen  és  ahogy elnézem ,  nagyon  sajnálom  az  unokáinkat , hogy  mi  vár  még  rájuk. Mégegyszer  említem,  minden dologhoz  ketten  kellenek  és  ezért ugyan  olyan  híbás  vagyok  én ,  te , ti  és  mindannyian.  Ki  azért  amit  tett, vagy  nem tett,  de  bűnbakot  keresni  ma  már  utólag  esztelenség.  A  régi  ideálók  valóban  azok  a  hölgyek  és  formák  voltak, melyről  csilag  írt nekünk.  De  ahogy  azt  Ő is  említi  mindig  voltak a koronkénti  nőideálok , minden  kornak  megvoltak  a  lázadói   és  ez  ami  leginkább  jellemzi  a  fiatalokat.  De ,  sajnos  a  bajok  tényleg  ott kezdődik ,  amikor  ez  már  betegségbe  megy  át.  Itt  kezdődik  a  mindenki  felelősége és  főleg  azoké,  akik a  példaképek  lehetnek,  hogy  mennyire  viszik  ezt  az  amugy is  képlékeny  és   alakítható  fiatalréteget  a tévutakra  és  egy valótlan  világ  bűvkörébe. szia  Tamás 

Válasz

 - szerintem pedig 3 részre oszthatjuk a társadalmat.Sajnos az átlagos csoport a legkisebb.És vannak ugye a szélsőségek.Túlsovány , és túl kövér.Nem tudom milyen lehet egyanorexiás vagy bulémiás életét élni.Ahogy olvaslak benneteket is és az újságok cikkeit , csak gondolni tudom mennyire rossz.A túl kövérekkel viszont valahogy más a helyzet.Persze mindez csakis saját vélemény.És itt a valóban túl kövérekről beszélek.A kórosan elhízottakról.Számomra nagyon zavaró a látvány egy-egy élelmiszerboltban vagy netán a strandon.A zavarót úgy értsétek ( ne félre ) , hogy én érzem magam rosszul helyettük.Ahogy lépnek , ahogy szinte vonszolják a testüket...nekem fáj.Nem beszélve arról , hogy rengeteg problémát okoznak ezzel önmaguknak is.Nem megyek be olyan polcok közé ahol egy túl kövér ember válogatja épp a ....mittudomén...konzerveket.Mert neki lenne kellemetlen ha nem férnék el mellette.Lehet ezért furcsán nézni rám , de ez is egy vélemény.Ráadásul én sem vagyok nádszál kisasszony.Láttam több dokumentumfilmet olyan emberekről akik szinte betegre ették magukat , és az ajtajukon nem fértek ki.Mi több, a tv elötti ágyból ki sem bírtak kelni.Felülni sem.Ez elborzasztott.Hogy emberi lénynek ennyi (elnézést) esze legyen...Képes 300 kg körülire hízni ...ehhez nem tudok jót hozzáfűzni.És ha belegondolunk , mástól várják a probléma megoldását , holott egyszerűen csak nem kellene egyhuzamban enni.Nem is értem hogy tudja fenntartani magát , hisz egy idő után képtelen dolgozni is.Kedves barátom szokta mondani nekem , hogy ne panaszkodjak neki , hogy nem tetszik az alakom , mert könnyebb nem megenni , mint utána ledolgozni magunkról a kilót.Nekem is van vagy 15 kiló felesleg.Ezzel küzdök.De voltam én is gebe.Így hívott a család.ez sem jó.Mármint a fogyás-hízás felváltva.(2-3 évente,inkább így mondanám.) Egészen biztos vagyok benn , hogy ezzel a hozzászólásommal sokak szimpátiáját elvesztem.Elnézést , de csak azt mondhatom , írhatom amit érzek,gondolok.Szép napot Mindenkinek!  

Válasz

Helló  !  Röviden  még  annyit  tennék  hozzá,  hogy  olvasva  csillag  és aqnia   irását és  természetesen  a többiekét  is.  Ezek  a típusú  betegségek  sokszor  sajnos  ,  ha  már  a  beteg  későn  kerül  orvoshoz  és  kezelésre, kicsit  nehezebben  vagy  hosszas  gyógyulási   fázisúak.  De  a  megfelelő  terápiával ,  gyógyszerekkel ,  vagy  akár  gyógyszer potló készítményekkel  egy  élhető   állapotra  redukálható.  Sajnos  sokszor  a   megértés  hiánya   ,   az  egyedüllét  érzete  és   ahogy  aqnia  is  említi :"....a    nagyon mély lelki problémák és  az  önbizalomhiány állnak e betegség hátterében." Ami  egyébb  más  lelki válsággal  együtt  jelentkezik  a  mai   teenagernél  és   jelent sokszor  problémát. Persze  nem  kell  messze  menni  és  nem  kell  ehhez  fiatalnak  lenni .  Nézzük  meg  az  átlag  40 - 55 év  közötti  munkanélküli  rétegek  pszichés megbetegedési  arányát,  de  a   legújabb  felmérések  szerint  már  sajnos  ez  az  arány  megtalálható  a  pályakezdő ,  vagy  éppen  nem  kezdők  körében is.  Tehát  nyugodtan  állíthatjuk , hogy  lassan  népbetegségről  beszélhetünk,  sajnos.  Elnézést  ha valakit  fárasztottam  volna  a  bőbeszédűségemmel, de  sajnos  egyre nagyobb  létszámú  ezen betegek  száma  és  most már  ideje volna  nem  csak  beszélni, de  tenni  is  ezekért  az  emberekért...   Tamás   /én/ 

Válasz

Helló !  Ez  a  téma  úgy  látom  inkább  női  közönséget  vonzanak  inkább, így  mint  az  egyedüli  férfi  szólnék  hozzá  a  témához.  Sajnos  a  napjainkra  oly  sok  koros  betegségek  egyike  az  /anorexia/,  de  említhetném  az  egyébb  fobiás  és  pszichés  betegségek  garmadát.  Itt  említhető  meg  a  bulémia,  depresszió,  az  összes  fóbiás  betegség  , a /képzelt betegség/  stb.  Ezt  sajnos  mind  a napjaink  rohanó  és  könyörtelen  világa,  a  pénzhajhász  életvitelre szorított  emberiség  megélhetési  harca...és  sorolhatnám  még  órákon  keresztűl.  Ki a hibás  vagy  ki  a felelős  mindezért,  badarság  lenne  kutatni,  mert  maga  a  XX.  sz.  volt  ilyen  és  ahogy elnézem ,  nagyon  sajnálom  az  unokáinkat , hogy  mi  vár  még  rájuk. Mégegyszer  említem,  minden dologhoz  ketten  kellenek  és  ezért ugyan  olyan  híbás  vagyok  én ,  te , ti  és  mindannyian.  Ki  azért  amit  tett, vagy  nem tett,  de  bűnbakot  keresni  ma  már  utólag  esztelenség.  A  régi  ideálók  valóban  azok  a  hölgyek  és  formák  voltak, melyről  csilag  írt nekünk.  De  ahogy  azt  Ő is  említi  mindig  voltak a koronkénti  nőideálok , minden  kornak  megvoltak  a  lázadói   és  ez  ami  leginkább  jellemzi  a  fiatalokat.  De ,  sajnos  a  bajok  tényleg  ott kezdődik ,  amikor  ez  már  betegségbe  megy  át.  Itt  kezdődik  a  mindenki  felelősége és  főleg  azoké,  akik a  példaképek  lehetnek,  hogy  mennyire  viszik  ezt  az  amugy is  képlékeny  és   alakítható  fiatalréteget  a tévutakra  és  egy valótlan  világ  bűvkörébe. szia  Tamás 

Válasz

Nagyon sajnálom, hogy ez a betegség ilyen közelről érint. Ha egy kicsit figyelemmel kísérjük a képzőművészetet, láthatjuk  koronként a szépségideál változását. Milyen a Milói Vénusz, milyen a Willendorfi Vénusz, milyenek Rubens nőalakjai. De ne menjünk ilyen messzire. A mi korosztályunk még nagyon jól emlékszik Gina Lollobrigidara, Sopfia Lorenre, akik gömbölyű formákkal csábították a férfinépet. Aztán megjelent a csodálatosan tehetséges Audrey Hepburn (remélem jól írtam a nevét!), aki valóságos deszka volt ezekhez a színésznőkhöz képest. Laposan, olyan pici mellecskékkel, amire rosszindulatúan azt mondhatjuk, hogy egy kis vizes borogatástól elmúlik. A reménység csillaga azért kezd felragyogni, legalább is szerintem. Divat lett a szép, telt mell! Ha az Isten nem adott, hát csináltatnak maguknak a nők. Ez sem a legjobb megoldás, de van egy ilyen is, fogadjuk el. Viszont, ha már minden téren igyekszünk a biora, akkor a saját lényünkkel kapcsolatban ezt nem várhatjuk el? - Nagyon remélem, hogy a lányod kigyógyul teljesen ebből a betegségből. Ne mondjuk azt, hogy gyógyíthatatlan, hisz már olyan sok gyógyíthatatlannak hitt betegségről kiderült, hogy gyógyítható!

Válasz

A kóros soványság - anorexia - nem csak a divatirányzat következtében alakul ki a mai fiatal lányoknál, hanem nagyon mély lelki problémák, súlyos testképzavar, önbizalomhiány állnak e betegség hátterében. Sajnos könyvet tudnék írni életünk elmúlt 6 évéről, amióta a lányom ebben a betegségben szenved. A létező összes módszeren - a pszichiátriai kezeléstől, a pszichológuson, és töménytelen  terápián át - keresztül mentünk. Végleges gyógyulás nincs belőle, csak jobb és rosszabb időszakok, és nekem mint szülőnek meg kellett tanulnom együtt élni ezzel a ténnyel. Nem könnyű, és nem kívánom senkinek azt a tehetetlenséget, ahogy végig kellett statisztálnom, hogyan emészti fel saját magát a lányom. Hálás vagyok a sorsnak, hogy jelenleg egy olyan fiú mellett él, aki mindent meg tesz a nyugodt, kiegyensúlyozott életéért, és ez az egyik legjobb terápia. Ettől függetlenül az aggódás nap mint nap bennem él, és csak remélni tudom, hogy nem éri őt nagyobb lelki megrázkódtatás, mert akkor visszaesehet abba a mélységbe, ahonnan nagyon nehezen ugyan, de sikerült kivergődnie.

Válasz

Szia Szsike! Mond azt a kislányodnak, hogy csak akkor simul szépen a bőr a pociján, ha egy kis zsírpárnán fekszik! Külömben ráncos lenne! - Hátha átgondolja a dolgokat?Előzmény: Szsike, 2007-09-26 22:26Igazad van Nelly!Az én 26kg-os lányom aki 10-éves, megfogja a pociján a bőrt és azt mondja kövér. 

Válasz

Igazad van,jó, hogy "megbékéltél a testeddel". Ahogy elnézem a képedet, nincs ott semmi baj a kilókkal. 4-5 kg még jó is, ha van pluszban. Édesanyám midég azt mondta, hogy legyen egy kis felesleg, majd jól fog, ha Isten-őrizz, jön egy betegség.Előzmény: bkatus13, 2007-09-27 10:59Szia csillag! Köszi, hogy elküldted ezt a blogot.Iszonyatos a kép! Hihetetlen mikre képesek a nők,h soványak legyenek.És aztán, sajnos el is hiszik,hogy a csontsovány nők a legszebbek. Pedig  a szépségnek beülről kell jönnie. ha a lélek szép akkor  a test is széppé válik.És ezt mások is látni fogják rajtunk.Igaz én sose voltam sovány, betegesen meg aztán végképp nem!:)) De nem is szeretnék ennyire sovány lenni. Bár olyan 4-5 kg-tól jó lenne megszabadulni! De nekem ez sem megy.Már em is zavar nagyon.Megbékéltem a testemmel.Üdv

Válasz

Bizony, sokszor nehéz elfogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Egész életünkben küzdünk, mindenben és mindenkivel. Egy-egy kis eltérés nem számít. Csúnya hasonlat, de van agár és puli, szentbernáthegyi és pincsikutya. Az agár, ha kerékbetörik, akkor sem lesz angolbuldog belőle. Szerintem a legfontosabb az egészség. Erre kell vigyázzunk magunk és gyermekeink szempontjából is.

Válasz

Nálunk vegyes a helyzet a srácaim közt.A kicsi olyan jó husis,de nem kövér.Csak formás.Őt cukkolja a két nagyobb , mert hogy dagi.A középsőm igazán kövér volt kicsinek , de aztán sajnos egy bizonyos dolog miatt hirtelen lefogyott , azóta is gebic a szívem , és az étvágya sem túl jó.De ő azt mondja , magának és anyának jó Ő soványnak is.:-)ez mondjuk igaz.:-))A nagyobbik aki már ugye belép a kamasz korba,évek óta azt mondja hogy ő kövér.Pedig is ten bizony ha nyújtózkodik még a bordája is kint van.Annak ellenére hoyg ő sokat eszik és sportol is azt hiszi magáról hogy kövér.Nagyon nehéz ezt az önképet megváltoztatni bennük.És akkor még vegyük figyelembe , hogy az enyémek fiúk.Hova változik ez a világ??

Válasz