Valóban, elgondolkodtató! Néha látok olyan filmet, pl. a tegnap is, aminek pont ez a témája: gazdag emberek vegyigyárat akarnak építeni egy település mellé. Megvan hozzá minden hatalmuk, pénzük, verőlegényük. A lakosság megpróbál harcolni ellenük, a végén, persze, a jók győznek. A filmben! S mi történik azokkal a szerencsétlenekkel, akik fel sem tudják fogni, hogy mi készülődik, mi vár rájuk? Csak akkor döbbennek rá, sok év múlva, amikor már halomra betegedtek, haltak meg. A tőkés pedig, biztos távolságból, aratja le a milliókat. Nem is gondolja, hogy ez a biztos távolság nem is olyan biztos! Szépen lassan agyonszennyezzük ezt a szép Földet. - Sokszor elgondolkodom azokon a menekülteken, akik nyomoruságos körülméyek között, életüket kockáztatva próbálnak elmenekülni hazájukból. Vajon mi elől menekülnek? Mire jöttek rá? Csak úgy nem megy neki valaki a nagyvilágnak!

Kedves ktstlus! A kalandtúrák listáját ugyancsak meg tudnád szaporítani, szinte kedvem lenne ajánlani ennek a Susan Eckertnek! Lehet, hogy örömmel kapna rajta, hisz nem is kell ezért olyan messzire utazni, spórolhat az utazási költségeken! - Mondjuk: túlélőtúra! Aki megéri a tavaszt, két hónapig nem kell vizitdíjat fizessen! Vagy: kenyeret vásárolhat 2006(!)-os áron!-  Kaphat azonnal helyet a gyereknek bölcsődébe, nem csak két év múlva, amikor már kiöregedett belőle! - Mellrák operáció....Nem is ragozom tovább!

Ez mind igaz, a betegség okát nagyon nehezen tudnánk kideríteni. Valóban tenni kellene valamit, az emberek nagy része nagyon nehéz körülmények között él. Mégis, felhívnám a figyelmet arra, hogy a mi szüleink sem éltek valami fényesen! Gondold csak el, végigéltek egy világháborút, egy forradalmat. S az azutáni nyomoruságos éveket! Mire egy kicsit helyrejöttek volna a dolgok, adott a Fennvaló valami mást, valami még cifrábbat! Legalább így az élet nem unalmas! Pont azért kell normlisan étkezni, hogy elég erősek legyünk megküzdeni az élet nehézségeivel.Előzmény: ktstilus, 2007-09-30 20:45Helló !  Ez  a  téma  úgy  látom  inkább  női  közönséget  vonzanak  inkább, így  mint  az  egyedüli  férfi  szólnék  hozzá  a  témához.  Sajnos  a  napjainkra  oly  sok  koros  betegségek  egyike  az  /anorexia/,  de  említhetném  az  egyébb  fobiás  és  pszichés  betegségek  garmadát.  Itt  említhető  meg  a  bulémia,  depresszió,  az  összes  fóbiás  betegség  , a /képzelt betegség/  stb.  Ezt  sajnos  mind  a napjaink  rohanó  és  könyörtelen  világa,  a  pénzhajhász  életvitelre szorított  emberiség  megélhetési  harca...és  sorolhatnám  még  órákon  keresztűl.  Ki a hibás  vagy  ki  a felelős  mindezért,  badarság  lenne  kutatni,  mert  maga  a  XX.  sz.  volt  ilyen  és  ahogy elnézem ,  nagyon  sajnálom  az  unokáinkat , hogy  mi  vár  még  rájuk. Mégegyszer  említem,  minden dologhoz  ketten  kellenek  és  ezért ugyan  olyan  híbás  vagyok  én ,  te , ti  és  mindannyian.  Ki  azért  amit  tett, vagy  nem tett,  de  bűnbakot  keresni  ma  már  utólag  esztelenség.  A  régi  ideálók  valóban  azok  a  hölgyek  és  formák  voltak, melyről  csilag  írt nekünk.  De  ahogy  azt  Ő is  említi  mindig  voltak a koronkénti  nőideálok , minden  kornak  megvoltak  a  lázadói   és  ez  ami  leginkább  jellemzi  a  fiatalokat.  De ,  sajnos  a  bajok  tényleg  ott kezdődik ,  amikor  ez  már  betegségbe  megy  át.  Itt  kezdődik  a  mindenki  felelősége és  főleg  azoké,  akik a  példaképek  lehetnek,  hogy  mennyire  viszik  ezt  az  amugy is  képlékeny  és   alakítható  fiatalréteget  a tévutakra  és  egy valótlan  világ  bűvkörébe. szia  Tamás 

Eddig én is csak csodáltam ezt a szép Ferrari jelképet. Nem tudtam, honnan született az ötlet. Meghatott az anya ajánlata, amint így tette felejthetetlenné fia emlékét.

Így hat vissza a természetkárosítás! Mi sem ússzuk meg szárazon!

Csak vicceltem.

Valóban, csodálatos a technika fejlődése! Emlékszem, gyerekkoromban pár unokatestvérem több mint 100, kb. 120 km-re lakott tőlünk s talán egyszer sikerült őket meglátogatni. Ez családunk számára nagyon nagy teljesítménynek számított. Ezzel a szupervonattal mennyi idő alatt tettük volna meg? Fél óra alatt? Akkor biztosan egy fél nap lehetett, mert még át is kellett szállnunk. Mégis, ha visszagondolok, volt idő nézni a tájat, a fel- és leszálló embereket. Akkor még más íze volt ennek a "nyomoruságos" utazásnak: előszedtük az uzsonát, ettünk, ismerkedtünk, szóbaelegyedtünk a mellettünk utazókkal... Nosztalgiázom? Lehet. De meg kell látni mindenben a maga szépségét, romantikáját!

Én sem hiszem, hogy az a szerencsés bányász azóta kastélyban lakik, vagy hogy gyermekei előkelő iskolába fognak járni! Az ilyesmit szemkiszúrásból szokták fizetni. De azért remélem, hogy tévedek. Hisz megérdemelné szegény!Előzmény: Nelly, 2007-09-03 19:22Csodálatos.Vajon kapott e a kimagasló kincs felhozataláért kimagasló fizetést is az a gyémántbányász ember,aki ,mint köztudott (és a gyémántbányászok általában) életveszélyes  ,embertelen körülmények közt dolgoznak nap ,mint nap.