Valóban, csodálatos a technika fejlődése! Emlékszem, gyerekkoromban pár unokatestvérem több mint 100, kb. 120 km-re lakott tőlünk s talán egyszer sikerült őket meglátogatni. Ez családunk számára nagyon nagy teljesítménynek számított. Ezzel a szupervonattal mennyi idő alatt tettük volna meg? Fél óra alatt? Akkor biztosan egy fél nap lehetett, mert még át is kellett szállnunk. Mégis, ha visszagondolok, volt idő nézni a tájat, a fel- és leszálló embereket. Akkor még más íze volt ennek a "nyomoruságos" utazásnak: előszedtük az uzsonát, ettünk, ismerkedtünk, szóbaelegyedtünk a mellettünk utazókkal... Nosztalgiázom? Lehet. De meg kell látni mindenben a maga szépségét, romantikáját!