Köszönöm az infót.Szívesen megnézzük a párommal.

Mit szóltok a kenceficékről? Néha elmegyek az utcán egy-egy nő mellett, akinek a páncélossá lakkozott frizurájából nem árad, hanem bűzlik a hajlakk illata. - Jó pár éve annak, hogy egyik rokonunk szőrnyűlködve mesélte el, hogy járt. Főnöke, akit nagyon súrmó embernek tartott, viszont mint főnököt hajbókolva szolgált (próbálta volna másképp!), megkérte, hogy hétvégén vigye el egy esküvőre. Ő nem akart vezetni, tudta, hogy a lakzi ivással jár, hát alatvalóját kérte fel a sofőrködésre. Rokonunk ennek nagyon örvendett, hisz egy kis pénz is járt érte. Aztán elérkezett a nagy nap. Az autóba beszállt a család, köztük terészetesen a nagyságos asszony is, frissen bodorított frizurával. Amiből áradt a hajlakk illata! Rokonunk roppant érzékeny a szagokra! Az indulás pillanatában már kibírhatatlannak érezte, de ablakot nyitni nem lehetett, mert a szél elrontja a frizurát. Kedves rokonom szenvedni kezdett, de mit tehetett, tűrt. A lakodalom elég messze, több mint 100 km-re volt. Ahogy fogytak a km-ek, a kibodorított nagysága izzadni kezdett, sőt, nem csak ő, hanem a család többi tagja is. Az illatok keveredtek, a kedves rokon pedig már az ájulás határán volt. Főnököt pedig nem lehet kioktatni, különben is, gondolni kell a viteldíjra! - Végül is élve megúszta ezt a kis kiruccanást! Megérkezvén nagyot szippanthatott a friss levegőbe. De azóta, hogy ezt a felejthetetlen élményét elmesélte, a hajlakkról mindég eszembe jut.