Tragikomikus roadmovie

készült 2004-ben

Magyarországon forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

írta, rendezte és a főszerepeket játsza:

Benoît Delépine and Gustave Kevern

A filmben többek között feltűnik még:

Jason Flemying, Benoit Poelvoorde, Aki Kaurismaki

Fényképezte: Hugues Poulain

Hang: Guillaume Le Braz, Laurent Cercleux
Látványtervező: Isabelle Girard
Vágó: Anne-Laure Guégan

Zene: "The Proof" - Lawstreet 16
"Sunny" - Bobby Hebb, Bouli Lanners, Gabs
-  AALTRA -  - Didier Wampas
(c)EDITIONS ATMOSPHERIQUES

Producer: LA PARTI
Az OF2B productions és a MovieStream koprodukciójában

Valahol Észak-Franciaországban egy vidéki út mentén él két szomszéd. Egy gazda és egy irodista.

Utálják egymást és életük másból sem áll, mint egymás bosszantásából. Aztán egyszer, egy tettlegességig fajuló összezördülés folyamán rájuk borul egy traktor, s kórházba kerülnek.

Az eredmény: mindketten nyaktól lefelé megbénultan, tolószékbe kényszerülnek.

Sikertelen öngyilkossági kísérleteik után egymástól függetlenül elhatározzák, hogy személyes zarándoklatba fognak, s bár a sors úgy hozza, hogy a legkevésbé sem keresik egymás társaságát útjuk során ismét "szomszédok" lesznek.

Különös és kiszámíthatatlan Odüsszeiájuk végigvezet Franciaországon, Belgiumon, Hollandián át; végcélja Finnország, ahová kártérítést követelni érkeznek a balesetüket okozó traktort gyártó céghez...

Díjak, jelölések, fesztiválok (válogatás)

London Film Fesztivál, 2004 - FRIPESCI díj

Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál 2004 - Cinemagia Díj, Közönségdíj

Joseph Plateau Díj, 2005

Nyertes: legjobb belga szinész: Benoit Poelvoorde

Jelölés: legjobb belga film

Rotterdami Nemzetközi Film Fesztivál, 2004

Jelölés: "Tigris" Díj

Koppenhágai Nemzetközi Film Fesztivál, 2004

Jelölés: "Arany Hattyú"

Karlovy Vary Nemzetközi Film Fesztivál, 2004

Buenos Aires Nemzetközi Független Film Fesztivál, 2004
Leedsi Film Fesztivál, 2004

Sydney Nemzetközi Film Fesztivál, 2004

Bergeni Nemzetközi Film Fesztivál, 2004

Keswicki Film Fesztivál, 2005

"Image Is Everything" - Adelaidei Film Fesztivál, 2005

***

Rendezői szándék

Az Aaltra kezdetben két férfi közötti hétköznapi gyűlöletet jelenít meg. Megfigyelhetjük, hogyan teszik egymást tönkre unalomból és szánalomból. Aztán hirtelen egyre közelebb és közelebb kerülünk hozzájuk, ahogy ők is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ez a film igazi lényege, habár eltart egy ideig, mire rájövünk mi is folyik itt. Ennek a roadmovie-nak az az erőssége, hogy a maga ravasz módján félreérthető jellemzést ad a hőseiről. A legmeglepőbb az, hogy a néző nem válik együtt érzővé a főszereplők iránt. Az Aaltra nem egy átlagos film. A jelenetek, epizódok egymásutánisága nem engedi, hogy a néző az együttérzés kényelmes állapotába süllyedhessen. Ráadásul ez az együttérzést úgy vágja vissza az arcunkba, hogy valósággal ostobának érezzük magunkat. A film mozgáskorlátozott főhősei egyszerű emberi lények: buták, gonoszak, viccesek, mint bárki közülünk. Don Quijote kalandjaihoz hasonlóan, ez az út is egyszerre hősies mégis szánalmas. Az út végén, pedig azt reméljük, hogy a mi sajátunk is jól fog véget érni, és Aki Kaurismaki a fülünkbe súgja: "Itt gyakran esik, különösen vasárnap".

Talán akkor, és csak akkor az örökkévalóság elviselhetőnek tűnik.

A forgatókönyvíró - rendezők

Benoît Delépine és Gustave Kervern 15 éven keresztül televíziós humoristaként dolgoztak. Egyikőjük a "Guignols de l'info" és a "Groland" című, fő műsoridőben a Canal+-on játszott műsorokban, míg s másikójuk a "le Plein de Super" nevű rock zenei műsorban.

5 évvel ezelőtt találkoztak a független "Grolandsat" nevű tévéműsor felvételén. Ez volt a próbája annak az általuk kidolgozott új elbeszélő stílusnak, amelyet rövid jelenetek írásával fokozatosan dolgoztak ki. Mialatt a "Toc, toc, toc" nevű poén sorozaton dolgoztak, alkalmuk nyílott arra, hogy az elismert, francia rendezővel, Maurice Pialat-vel találkozzanak. Ő beszélte rá őket, hogy készítsenek filmeket. Első próbálkozásuk, a "Don Quijote and the Revolution" egy anarchista biciklisről és egy robogós pizza szállító srácról szólt.

Az "Aaltra"-ban, amit ők is rendeztek, egy olyan életérzést szerettek volna megjeleníteni, amely szerintük általában hiányzik a mai filmművészet alkotásaiból. Ezt úgy szándékozták elérni, hogy igen vegyes színészekkel - közük amatőrökkel - forgattak, rejtett kamerával dolgoztak és sok improvizált dialógust vettek fel. A forgatás során sikerült összedolgozniuk a váratlan helyszíneket és találkozásokat úgy, hogy a végén egy egységes történetté álljon össze.

A filmben feltűnik Jason Flemying, akit A Ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső, Blöff, A szövetség című filmekből ismerhetünk. Láthatjuk még Benoit Poelvoorde A Man Bites Dog rendezőjét, valamint Aki Kaurismakit A múlt nélküli ember és számos más elismert film rendezőjét. Bevallásuk szerint az ő megismerése volt a rendezőpáros számára a forgatás legnagyobb élménye.

***

Ben és Gus egy kis belga faluban élnek és ki nem állhatják egymást. Egy baleset következtében mindketten mozgássérültek lesznek. A film az ez után következő furcsa utazásról szól, melynek végállomása Finnország. A céljuk, hogy megtalálják annak a gépnek a gyártóját, mely mindkettejük balesetét okozta.

A filmet gyönyörű fekete-fehér cinemascope technikával forgatták.

Ez a technika mely Hugues Poulain operatőr munkáját dicséri - az "Aaltra" egyik különlegessége.

A lassan kibontakozó, "pléhpofa", fekete-humorú film egészen finoman mutatja meg az abszurditás mögött megbúvó bánatot, és ezért időről időre megindítja a nézőt.

Wim Wenders volt az első, aki a 70-es években olyan szabadelvű road-movie-kat forgatott, mint például a"Kings of the Road". Bár Delépine és Kervern nem tekintik magukat ilyen komoly rendezőnek, nem tagadják, hogy elődeik nagy hatással voltak rájuk. Olyan klasszikusok jutnak az eszünkbe, mint Jim Jarmusch munkái, Bruno Dumont Jézus élete című filmje vagy a Man Bites Dog című belga sorozatgyilkos komédia.

De hasonló alkotás David Lynch Igaz történet című lassú-folyású mesterműve is, amelyhez leginkább hasonlít ez a film, már csak azért is, mert mindkét film végén hasonló "jutalom"-ban részesülnek a nézők. Ez természetesen mit sem vesz el az Aaltra értékeiből.

Az Aaltra-nak meg van a maga saját hangulata és energiája. Ez a mese különös módon értelmezi a valóságot, és a legjobb pillanataiban a szociális merevség és zavarodottság megalázó hatását érzékelteti. Ben és Gus szándékosan maximálisan kihasználják az egészséges emberek által nekik hagyott mozgásteret. Amikor agressziójuk kegyetlen és erőszakos hatást vált ki a kevésbe együtt érző embertársaikból a film hatása döbbenetes lesz.

Az Aaltra egy hibátlanul előadott, megírt, rendezett, felvett és vágott intelligens film. Delepine és Kervern tökéletesen tisztában vannak vele, hogy mit csinálnak. Filmjük az egyik legvilágosabb és leghatásosabb a 2004-es európai filmek közül.

- Neil Young: Film Lounge -