Néhány évvel ezelőtt még mindenki azt gondolta, hogy a bioüzemanyagok bevezetésével és elterjesztésével válthatjuk majd ki a kifogyóban lévő és egyre dráguló kőolajat. Ráadásul ezzel a globális felmelegedés ellen is tehetünk, hiszen a biodízel és bioetanol elégetése során csupán annyi szén-dioxid kerül a levegőbe, mint amennyit a nyersanyaghoz felhasznált növények növekedésük során megkötöttek.

Erre a hitre alapozva az EU-ban is előírták, hogy 2010-re az üzemanyagok 5,75 százalékát bioüzemanyagokkal helyettesítsék. E célkitűzés elérését uniós támogatások, valamint adókedvezmények is segítik. A nyár óta már hazánkban is 4,4 százalék bioetanolt kevernek a benzinbe, és sorra jelentik be újabb és újabb bioüzemanyag üzemek létesítését.

A mezőgazdasági eredetű üzemanyagok globális szintű térnyerésével egyre erősödnek azok a hangok, amelyek a „bio” üzemanyagok környezeti és társadalmi kockázataira hívják fel a figyelmet.

Kevés a termőföld

Jómagam először három évvel ezelőtt, a Londonban megrendezett Európai Társadalmi Fórumon hallottam George Monbiot, a Guardian publicistájának szenvedélyes hangú előadásán, hogy a bioüzemanyagok nem jelenthetnek megoldást a gépjárművek üzemanyag-éhségének csillapítására. A bolygónkon rendelkezésre álló mezőgazdasági területek ugyanis nem biztosítanának elegendő nyersanyagot.

Például, ha Nagy-Britanniában a közúti közlekedést bioüzemanyagokkal akarnák ellátni, ahhoz az ország mezőgazdasági területének négy és félszeresén kellene repcét termeszteni. De ha az EU gépjárműflottájának csupán 20 százalékát szeretnénk bioüzemanyagokkal táplálni, már az is igénybe venné szinte a kontinens összes termőföldjét, és akkor még nem is termeltünk élelmiszereket. Ezért is tette fel Monbiot a kérdést: „Ki lakjon jól, az autó vagy az ember?”

Drágább lesz az élelmiszer

Az azóta eltelt időben egyre jobban megnövekedett a biodízel és bietanol alapanyagok iránti igény világszerte, s emiatt jelentősen megemelkedett az élelmiszerek és takarmányok ára. Az elmúlt hetekben számos elemzés figyelmeztetett erre: a neves nemzetközi szervezet, az OECD számára készült tanulmány szerint a bioüzemanyagok jelentős élelmiszerár-emelkedést okoznak és környezeti hatásuk akár még a benzinnél és a dízelnél is rosszabb lehet.

A bioüzemanyag-termelés felfutásának az élelmiszerárak emelkedésére gyakorolt hatását emelte ki két, a közelmúltban a Pénzügyminisztérium valamint a Magyar Nemzeti Bank által készített elemzés is. Az év elején pedig Mexikóban az utcára is kimentek az emberek, mert a bioetanol iránti amerikai kereslet következtében duplájára emelkedett a kukorica ára – márpedig ebben az országban a kukoricából készült ételek (pl. tortilla) nemzeti eledelnek számítanak, így az áremelkedés elég érzékenyen érintette a lakosságot.

Növeli az üvegházhatást

Ezen felül ma mára bioüzemanyagok éghajlatunkra gyakorolt kedvező hatását is sokan megkérdőjelezik. Egyes szerzők szerint, ha figyelembe vesszük bioüzemanyagok előállításához az intenzív nagyüzemi gazdálkodás, a szállítás és feldolgozás során felhasznált energiát vagy a közvetett és közvetlen kibocsátásokat, akkor kiderül, hogy a biodízel teljes életciklusa során több üvegházhatású gázt juttatunk ki a környezetbe, mint amennyit a növény a növekedése során megköt.

Ezt támasztja alá a Nobel-díjas kémikus, Paul Crutzen vezetésével készült tanulmány is, amely szerint a bioüzemanyagokhoz felhasznált növények termesztése során kétszer annyi dinitrogén-oxid kerül ki a levegőbe, mint az korábban gondolták. És ha figyelembe vesszük, hogy a dinitrogén-oxid üvegházgáz potenciálja közel háromszázszor nagyobb, mint a szén-dioxidé, akkor az ebből származó melegítő hatás már önmagában akkora vagy nagyobb, mint a biodízel vagy a bioetanol alapanyagául felhasznált növények által elnyelt szén-dioxid éghajlatot hűtő hatása.

Szükség van rá?

Ráadásul, mivel Európában nincs elegendő alapanyag, a kontines bioüzemanyag éhségét jórészt dél-amerikai, valamint délkelet-ázsiai esőerdők kiirtásával létesített szója- és olajpálma ültetvényekről elégítik ki, ezáltal pusztítva az értékes természetes élőhelyeket, és az éghajlatváltozás szempontjából is fontos erdőket. Az olajpálma ültetvények létesítésé során a tőzeglápok lecsapolása és az erdőirtás, valamint az azt követő tüzek következtében a légkörbe jutó szén-dioxid kibocsátás révén Indonézia mára a világ harmadik legnagyobb üvegházgáz kibocsátója lett.

A számítások szerint egy tonna pálmaolaj előállításához ezeken a területeken 10-30 tonna szén-dioxid kibocsátás tartozik. Ez 3,6, illetve 10,9-szerese egy tonna dízel elégetésének. Az indonéziai esőerdők pusztítása ráadásul az ott élő orángután kipusztulását is sietteti.

Tehát, ha jobban belegondolunk, a bioüzemanyagok előállításával és felhasználásával sokkal több kárt okozhatunk mint eddig hittük. Ezért jobb lenne a „bio” üzemanyagok helyett az energiatakarékossági és energiahatékonysági beruházások támogatását előtérbe helyezni.  Hiszen a legtisztább és legolcsóbb energia az, amit fel sem használunk.

Fidrich Róbert