Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

A jeruzsálemi templom


Szívet ér a rozsda,

nyomul a közöny.

Zuhog a szószékről

a nagy szóözön.

 

Alszik itt a jónép

Igére hajtott fejjel.

Oroszlánokat táplál

a pépes étellel.

 

Akárcsak egy kripta,

kívül csupa máz,

de befelé halált

lehel ez a ház.

 

Dohos kárpitja mögül

kiszorul a hit.

Zárva tartja Előttem

makacs kapuit.

 

Megrendül magában

s megbotránkozik,

mikor hallja beszűrődni

az Élet hangjait.

 

Megyek az Úton köztetek, gyermekek,

Én szép, szomorú Bolond.

Vérem gyöngyeit szórom elétek

s hátam görnyeszti a gond.

 

Terhemet a szenvedés

koptatta simára.

Kezem a végzetemen

kulcsolom imára.

 

Mit bánom Én,

ha átlépem az erkölcsöt,

csak e holt fa teremjen

végre méltó gyümölcsöt.

   

 

Kétely (Isten nélkül)  

 

Lóg a semmin egy mondat.

Önmagában dalol.

S közben a légüres térben

kallódik valahol.  

 

Jár a lé a húsban.

Körbe-körbe forog.

Lökődnek ki a végtelenbe

a céltalan sorok.  

 

Minden jön valahonnan

s megy valahová.

Ahogy megszületik,

majd úgy válik porrá.  

 

Önmagát ismétli

az értelmetlen világ.

Egymáshoz adódnak

a véletlen hibák.  

 

Oktalan, céltalan

értelmetlen lebegés,

Őrjítően bugyuta,

langyos, léha létezés.

 

Testem börtönében

fellázad a lelkem.

Válaszért kiált

az idegőrlő csendben.  

 

Őrült kaleidoszkópban

kavargó részek

között keresem megszállottan én

a nagy Egészet.  

 

Meggyötörten, összetörten

zuhanok padlóra:

az ördögi körforgásból

nem kerülök ki soha?  

 

S kimondom ekkor

a legszentebb Nevet.

Válaszul szívemet

betölti Szellemed.    

 

 

Válaszok  

 

1.  

Könnyű azt mondani,

már túlléptel ezen,

múltidővé hazudni,

hogy fogod a kezem.  

 

Az elveidhez ragaszkodni,

mint önmagad futára,

elfogadni, mit a világ nyújt,

ennek megvan az ára.  

 

Messzi városokért

eladni szent Nevem,

csak azért, 

hogy a betevőd meglegyen.  

 

Kicsinyes büszkeséggel

sebeidben pózolni,

testvéreidet

jasszokkal pótolni.  

 

Társkereső rovatokban keresve megoldást,

le akarsz cserélni.

Csakhogy szíved örökre Nálam hagytad

s anélkül nem lehet élni.

 

 

2.  

 

Mondd, miért hazudsz Előttem,

ki mindent lát?

Miért játszod

az ártatlan ostobát?

 

Miért oktatsz ki

Szavaim kiforgatva?

S dacolsz a tényekkel

fogad csikorgatva?  

 

Én, aki eldobtam

mindenem érted,

azt kapom,

hogy ádázul véded Tőlem élted.

 

Ha nem ugrok rögtön

kívánságod szerint,

a por dühöng lábamnál

s mint gyermeket, megint.  

 

De mikor összedőlni készül

az életed,

nem a világ ad erőt,

melletted áll Istened.

Címkék: irodalom keresztény

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu