Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

 

Tábortűz holdfogyatkozásnál

 

Úgy, ahogy

egy film szakad,

rám zuhan

az alkonyat.

 

Szúnyogoktól zsong a lég.

Egyedül vagyok.

Ezüstös fényt sírnak rám

az árva csillagok.

 

Holdtalan a haldoklás.

Szigorú az éj.

Most minden csak Érted kiált,

mert kell, hogy élj,

                hogy élj,

                 létezzél!

 

Sötétbordó lángok,

sárga tincsecskék

szórják a szikrát,

a drága kincset szét.

 

Nincs az éjszakában

egy tenyérnyi hely,

mit be nem világítasz

szereteteddel.

 

 

Csalfa szerető

 

Halandó testem,

régi kedvesem,

nem voltál igaz

hozzám sosem.

 

Szelet vetettem,

vihart arattam.

Veled mégis

a porhoz ragadtam.

 

Cicáztál velem,

csak hitegettél

s most elpecsétel téged

a súlyos tél.

 

A fekete földdel

nászágyra mész.

Menyasszonyi ruhád

a hófehér mész.

 

Mert rád hallgattam,

nem tudtam meg soha,

hogy lehettél volna

a Lélek temploma.

 

Címkék: irodalom keresztény versek

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu