Szeretni

Szívemre sokszor vetült 

miattad bánat árnya,

mint halálra szánt galamb fölé

keselyű szárnya.

Számtalanszor

oly könnyelműen dobtál el.

Felcseréltél

filléres élvezetekkel.

Pillanatok szele

dobált ide-oda.

Magához kötött a világ,

a sok talmi csoda.

S most mégis itt állsz Előttem

szád zavartan dadog.

Idétlenül bukdácsolnak elő

az esdeklő mondatok.

Hogyha ember lennék,

azt kérdezném: mit akarsz tőlem?

Bizalmam eljátszottad,

majd békülünk a temetőben.

Jaj, de a keresztet helyetted

el kellett szenvedni.

Ezerszer elárultál,

mégsem bírlak nem szeretni.