Szabadulás (Isten a világ bolondjait használja)

Egy távoli nagyvárosban történt. Egy bibliaiskolás lány késő este hazafelé ment az utolsó óra után. Megállt mellette egy nagy nyugati autó. Kinyílt az ajtó és berántották. Elrabolták. Az emberrablók lefogták és megkötözték. Elindultak a városból kifelé. A lány először megijedt, de azonnal Istenhez fordult. Magában imádkozni kezdett a megmeneküléséért. Elrablói megálltak egy benzinkútnál, hogy vásároljanak. Úgy gondolták, hogy az éjszaka közepén senki sem veszi őket észre. Ezért mind kiszálltak és egyedül hagyták túszukat a raktérben. A benzinkutasnak volt egy kissé fogyatékos fia, aki épp a parkolót takarította. Közben kedvenc időtöltésének hódolt. Nézegette az autók rendszámát és igehelyeket keresett köztük. Egyszer csak megállt az emberrablók terepjárója mellett. Ekkor zajokra lett figyelmes. A kocsi belsejéből jöttek. Olyan volt, mintha valami csapdába esett állat vergődött volna. Közel hajolt a szürke ablaküveghez. Alig kivehetően egy megkötözött nő alakját látta. Bicegő léptekkel odasietett az ajtó kitámasztásához használt nagy kőhöz. Felemelte és odacipelte a kocsihoz. Letette. Bekopogott az ablakon és mutogatott az autó hátuljában levő lánynak, jelezve, hogy húzódjon beljebb. Az elcsodálkozott, de engedelmeskedett. A fogyatékos fiú felkapta a nagy követ és teljes erővel bedobta a kocsi ablakát. Aztán bemászott és kimentette a riadt lányt. Szerencsére az emberrablók kocsijában a riasztó ki volt kapcsolva, hogy ne keltsen feltűnést. Valószínűleg lopott volt. A fiú kioldozta a lány kötelékeit. Rámutatott az autó elejére. A kocsi rendszáma ESA 122 volt.
- Ézsaiás 12:2! - nevetett. - Isten az én szabadítóm!