Révbe érkeztem

Lelkem annyi nagy vihara után

Végre révbe érkeztem.

Hányt-vetett a reménytelenség,

Míg megnyugodtam kezeden.

Szürke, vak egek helyett

Élő színek égnek

Felfrissülő fényében

Szemeim tükrének.

Forró lázam hűsítik

Szivárvány angyalszárnyak.

Lépteid hallatán elmenekültek

A lopakodó árnyak.

Cápák, vízi szörnyek voltak

Utamon a társak,

Míg véget nem vetettél

E nyomorult hánykódásnak.

A világ fertő óceánjának

Mérgezett posvány vízén

Lámpás nélküli fantom,

Kísértethajó voltam én.

Lelkem segélykiáltását

Egy sóhajbuborékba tettem.

Sorsára hagytam akkor

S szélnek eresztettem.

Kétségbeesett palackpostám

Felkapták az angyalok.

Elvitték Hozzád, s a Révkalauz

Rögtön parancsot kapott.

Eljött értem, elveszettért,

Hogy elvezessen végre

Az Igazság városához,

A Szeretet kikötőjébe.

A Király küldte Őt.

Megváltoztatta nevemet.

Bűnös helyett ezentúl