Megyek az Úton Megyek az Úton és fogom kezed. Az Élet felülmúlja a képzeletet. Csodáid fényében fürdőzöm. Lelkemre zuhog a fényözön. És a sivatagban vezetsz engem, mint kikeleti virágoskertben. S ha zord tél haván botorkálok át, Te biztatod az apostolok lovát. Csüggedés óráiban Igéddel óvón betakarod lelkem. Mikor világom összeroskadna már, átveszed terhem. Ha a sötétség körülvesz s elnyelni készül, a te Nevedet hívom mindig segítségül. A mindenség a létével ünnepel Téged. Szépségével hódol Neked a természet. Szívemben dalra kelnek angyalseregek, Kedvesem, mikor fogod a kezemet. Uram, akaszd ki ezt a kereket Uram, akaszd ki ezt a kereket. Hadd szusszanjon a molnár. Odabenn hajtják a lelkemet. A világ kallómalma jár. Uram, akaszd ki ezt a kereket. Állítsd meg a ványolást. Ne rójam többé az ördögi köröket. Adj végre szabadulást. Uram, akaszd ki ezt a kereket. Ha kiszakadok, tudom, fáj, de Te szívemre teszed a kezedet és elcsendesedik a száj. Uram, akaszd ki ezt a kereket. Nem bírom tovább már. Jobb lesz nekem a habjaidon. Veled egy új utazás vár. Uram, akaszd ki ezt a kereket. A nyikorgást unom már. Előtted meghajtom fejemet s letisztul rólam a sár. Uram, akaszd ki ezt a kereket. Nem baj, ha nem forgok már. Hadd legyek végre a részesed. Sodorjon Rajtad az ár.