Megérkezés

Lelkem kitárja szárnyait

s repül a puszta lét felett.

Szívem nem kutatja árnyait

visszatükrözi a kék eget.  

Visszahúzna a hús ingoványába

a csalóka képzelet.

De ha egyszer hátára vett a szivárvány,

onnan lezuhanni nem lehet.

Szabadságba öltözve vitorlázok.

Nem rettent az északi fény,

színeibe öltözve mélázok

Isten nyílt egén.  

A végtelenség ölel magához

s mint dallam lebegek.

A föld neheze rég a múlté.

Észre sem veszem a testemet.  

Nem hányódom érzelmek szeszélyes szelén.

Múlttalanul érkezem

az öröklét kikötőjébe

túl a köddé vált régi életen.  

Mert megragadott és ékes rendbe illesztett

a drága Szellem.

Az Isten kórusában, az angyalok dalában

egy új hang lettem.