Konkoly (Ádám fohásza)

Zuhan a mélybe
a hallgatag,
penészvirágos,
mérgezett mag.

Nem hajt ki könnyen.
Kényes a napra.
Csak lidércfénynél
nő meg magasra.

Gyökere behálóz.
Indája fojt.
Magja tovább terjeszti
a tébolyt.

Boszorkányok átka,
gyilkosok nyílmérge,
tüskéje szíven szúr,
éget a kérge.

Magam a lucskos földből
kivakartam
s csak néztem a fertőzött tőre
zavartan.

Megtört szívem
Előtted kitakartam:
Atyám, segíts,
én nem ilyen virágot akartam!