Kedves idegen

Ki vagy Te kedves idegen,

ki lakozást veszel szívemben?

Ez a mennyei fényözön

drága szemekből visszaköszön.

Látlak, mikor a halandók

szívből, igazán szeretnek,

mikor apró gyermeket,

féltőn óvva ölelnek,

oltalmazva felemelnek

a porból elesetteket,

igen, ez a Te kezed.

Mikor az emberből igazság szól,

mely előtt pokol, sír meghajol,

meggyógyít összetört szíveket,

igen, az a szeretet.

Kik naponta meghalnak s feltámadnak,

erőt Belőled merítenek,

mert Érted mindent megtagadnak,

azokban Téged felismerlek.

Minden, miért hálát adok,

minden jó, mit én teszek,

minden, mi örökkévaló

dicsőíti Szent Neved.