Jeruzsálem  

Kiléptem az üszkös romok közé.

Tán soha többé nem látom őt.

Ledőlt, mint halott harcos

a győztes ellenfél előtt.

Végigmentem az úton

és nem ismertem rá.

Eljött érte a vihar

és úgy zúzta porrá.

Leomló falaival

átölelte testem.

Ellenségeim elől

elrejtett engem.

Fogom e port a markomban

szétszórom ma itt,

mint őrült hitetlen

az anyja hamvait.

Most könnyeim mossák

mi belőled maradt.

Jeruzsálem, téged

sirat a fiad.

Elhagylak mégis

én, hűtelen.

Az Úr szállást készített

egy idegen helyen.

De Ő, a konok

egy tollvonást tett bennem

s áthúzta a félelmet

csüggedő szívemben.

És hamarosan találkozunk

újra ugyanitt.

Megcsókollak s felsegítem

a porból drága falaid.