A tékozló fiúhoz (2) Húzódj inkább közelebb. Értelmesen szeretnék szólni hozzád. Vajon hathatós segítség-e a gyűlöleted, Hogyha ellened vall a szád? Miért válaszolsz haraggal Az Én türelmemre? Miért veted minden hibád Az Én szememre? Azt mondod, hűséges vagy, Számomra tartogatod magad, De aztán a világ felé kacsintgatsz, Elárul szavad. A Nekem tett ígéreteid Sohasem tartod be. Hányavetin vállat vonsz S büszkén nézel szemembe. Ne feledd, egyszer befogadtál A szívedbe! Ne feledd, hogy helyetted mentem A keresztre! Nekem fáj, hogy hazudtál. Nekem fáj, hogy megtagadtál. Minden egyes szavad ilyenkor Egy szög a testembe És minden egyes gondolatodat A véremmel festem be, Hogy lemossam a bűneidet És megtisztítsam szívedet. Kit szeressek mást Ilyen reménytelenül, Hogy meggyőzze csodám, Mert mégis teljesül. Íme, látom a tékozlót, Ahogy Felém közeleg. Térdre esik Előttem S felemelem, hadd öleljem meg.