A Parázs

Üres a képkeret

a lelkedben.

Üres a foglalat

a fejedben.

Elméd elefántcsont tornyában

motoznak az egerek.

A hamis faragott képből

a tolvajok kilopták a szegeket.

Pókhálókat csavar csámpás oszlopaidra

a kósza szél.

Fütyülve száll a gondolatrések között

s bolondságokat beszél.

Agyrémalakok járnak kísértve,

egódba mártva kezüket.

Torz tükrödben

fordítva áll a feszület.

De hallani a félrevert harangot.

A tűzvész közel.

A lángok illata

ezernyi denevért üldöz el.

Egy apró Szóparázs

az ajtón bepattan hirtelen

s lángra lobbantja a penészes űrt

dermedt szívedben.