A Megmentő

Látom

a barátom,

aki halni megy.

Meredek a kaptató,

magas a hegy.

Annyiszor szólítottam

s szaladtam utána.

Ellökött magától.

Minden szó hiába.

Mikor kérleltem,

mindig nekem támadt.

Görnyedt alakján

elnyűtt ing a bánat.

Nem hatják meg könnyek,

ki elszánta magát.

Elébe megy sorsának,

keresi a halált.

Tűri még egy darabon,

hogy kísérje az élet.

Csak a barna föld nézi

kihunyó tüzét szemének.

Óvatlanul megcsúszik

ott a penge élén.

Egy hajszálon ébred

a szakadék szélén.

S már a halál lehelete

borzolja hidegen,

Amikor kezet nyújt

neki egy Idegen.