A képzelt dolgok a legszebbek? A megvalósultak pedig a leggyönyörűbbek!

Lehunyta szemét, s nézte az ecsetvonalát, hogyan szárnyalt a vásznon, hogyan alázkodik meg, olyan volt, mint egy szűz szerető. Egy ravasz szűz szerető, megjátszott félénkséggel.
Ó, de nem ártatlan, tudja a másik, mosolyogva lesi a vásznát.
Nem bánja, van szórakozása.
Végzett a festéssel.
Feláll, nyújtózik.
Szinte az egész időt félálomban töltötte az asszonyról álmodozva.

Mikor oda állok elé a kifeszített vászon a szemembe néz, és én vissza, erőfitogtatás, vagy valami más?
Nem kiválasztjuk aznapra a falkavezért, ha a vászon győz, már megyek is tovább, ha úgy gondolom, van, esélyem nekilátok.
Azután ha a fejemben kész a kép, előveszem a színeket. Először a kedvenceket. A pain szürkét, a cinóbert, a párizsi kéket. Régen szerettem a krapp lakkot ma kicsit harsánynak találom. De szeretem a nedv zöldet, és a fehéret.
Kezdeném már, mert agyam lüktet, de a kezem még ellen áll.