A képzelt dolgok a legszebbek? A megvalósultak pedig a leggyönyörűbbek!

Lehunyta szemét, s nézte az ecsetvonalát, hogyan szárnyalt a vásznon, hogyan alázkodik meg, olyan volt, mint egy szűz szerető. Egy ravasz szűz szerető, megjátszott félénkséggel.
Ó, de nem ártatlan, tudja a másik, mosolyogva lesi a vásznát.
Nem bánja, van szórakozása.
Végzett a festéssel.
Feláll, nyújtózik.
Szinte az egész időt félálomban töltötte az asszonyról álmodozva.
Álmodozva? Nem, javította ki magát, az álmodozik, akinek nincs meg mindene.
Enyém az asszony.
Hevesen dobog a szívem. Vajon észrevette, hogy csak neki festettem?
Remélem igen. Az asszony izgatottan járkált fel- alá, arcán széles mosoly, alsó ajkát harapdálta.
A Festő az állványhoz lépett. Palettájáról elővette a vérvörös festéket, s egy vékony ecsetet kiválasztott.
A finom arcbőrre egy piros kis foltot pöttyintett, majd ezzel a színnel az arcot rózsázta ki.
Kék, mint az ég. - mondta magának.
Világoskék lett az asszony írisze.
Hmm,,,,, elég a sok babaarcú szépségből.
Jöjjön egy titokzatos,- s szép sötétbarna lett a haj.
Egy kicsit hátralépett a művész, s megcsodálta művét. Gyönyörű vagy cirógatta meg festménye arcát.
Csücsörítsél egy kicsit, mondta a festő.
Megigazította az ajkakat, hogy mindig mosolyra hajoljanak, s csábítsanak, ha akarnak.

Majd a melleket formázta szép kerekre, nem földön túlian tökéletessé, hanem igazi földivé, ami alkalmas arra, hogy egy nagyon mohó kéz megragadja, de legjobb, ha egy finom szerető keze cirógatja.
Legyen egy csöpp szeszélyesség, mondja a művész, s előveszi a vérvörös tubust.
Egy kicsit csöppent a palettára.
Na és egy kávéskanálnyi lustaság. Egy kicsi a sárga színűből.
És jókedvet! - nevetett fel hangosan.
Az égszínkékkel nem fukarkodott, amennyi csak ráfért a palettára nyomta.
Jókedvet- s körbeugrálta az állványt.
Kacagott, boldogan táncolta körbe új művét.
A festő verejtékező homlokkal, összeszorított szemhéjjal koncentrált.
Megnézte, amit előzőleg összekomponált.
Tökéletes, az elégedettség jele.
A kép beszivárgott a teste sejtjeibe.
Életre kelt. Az összes tulajdonság már benne szunnyadt.