Reggel összegyűltek a fecskék a villanydrótokon, a szülők még egy utolsó bemutatót tartottak a csemetéknek a levegőben maradás tudományából, majd egy utolsót trilláztak az őket szemlélő embereknek és lassan az országhatár felé vették az irányt.
Nagy út vár a kicsi madarakra és az sem biztos, hogy minden madár eléri az úti célját, a meleg Afrikát.
Minden esetre a fészkek kiürülnek és az ő hangjukkal kevesebb csendül majd a reggeli madárcsicsergésekben.

Ha a cápa a kezedből eszik ,biztos

lehetsz benne ,hogy a lábadból is fog!

Mostanság minden, a „nem szabad, mert személyiségi jogokat sértünk, nem szabad, mert nem egészséges és higiénikus, nem szabad, mert mások nem nézik jó szemmel”, dolgokkal szembesülünk.
Nem szabad az utcán kocsiból fagyit árulni, mert a szennyezett levegő árt a hideg finomságnak, nem szabad tér zenét játszani, mert valakik pihenését zavarja, mind mind olyan önmagunkat szabályozó valami, ami nem tesz jót a társadalmi életünknek.
Ma félünk leülni a parkban valaki mellé és csak úgy szóba elegyedni vele, mert nem bízunk senkiben, félünk ismerkedni, mert azt hisszük valami félé érdekből történik a dolog, pedig csak beszélgetnénk egy jót, s mint tudjuk a beszélgetés jót tesz a szervezetünknek, a lelkünknek.