Ez kész rémálom. Pont most, pont ő.

Amint Kalebet kituszkoltam a szobámból, bezártam az ajtót és a hátam nekivetve lecsúsztam a földre.

- Skyler! Ezt nem teheted. Nem zárhatsz ki! Az enyém vagy! - szólalt meg az ajtó túloldaláról.

 Csak ha elfogadom a köteléket- mormoltam magam elé. Pár pillanattal később meghallottam a lépteit. Elment. Felkaptam a telefonomat és Dominick számát tárcsáztam.

Második csengésre felvette, de nem hagytam szóhoz jutni.

- Ide kell jönnöd!

Nem láttam az arcán semmi érzelmet. Felállt, és az ablakhoz sétált.

- Ez megváltoztatja a dolgokat.

- Dom , ez semmin nem változtat. Ha megtalál, és meg fog, akkor jobb ha senki nincs a közelemben. A tavalyi pusztítás nem ismétlődhet meg.

Hirtelen az ajtó felé kapta a fejét. Halk kopogás hallatszott.

- Szabad! - szólt ki. Lassan kinyílt az ajtó és Kaleb sétált be a szobámba. Gondolom hallgatózott.

- Dominick, elmondtad már neki? - kérdezte, miközben a szemét le se vette rólam.

Kicsengetéskor kiléptem a teremből. Direkt nem néztem, hogy merre megy. A tudomására kellett hoznom, hogy mindenkinek az lesz a legjobb, ha távol marad tőlem. A könyvtár felé vettem az irányt. Ilyenkor ott alig van ember. Mivel nekem egy csendes helyre volt szükségem, ez pont kapóra is jött.

Elővettem a telefont és Dom számát tárcsáztam. Mentálisan nem akartam vele felvenni a kapcsolatot, mert az leszívta volna az amúgy is gyatra erőtartalékaimat.

- Sky, most épp nem alkalmas.

Mire az iskolához értem már normalizálódott a helyzet. Az álcám a helyén volt, és már semmi nem utalt a negyed órával ezelőtti állapotomra. 

Kiszálltam a kocsiból és a termem felé siettem. Tudtam, hogy már jócskán elkezdődött az óra, de muszáj volt bemennem, hogy valamivel lefoglaljam magam. Az iskola most már csak figyelemelterelésre szolgált. A hamis iratoknak hála, senki nem sejtette, hogy már egy éve leérettségiztem. 

Kopogtam, majd beléptem az ajtón. Mrs.

Előhang - Nem tudsz legyőzni! - Valóban, téged nem. De egy különleges meglepetést tartogatok a számodra! Kitalálod ki fizet meg az árulásodért? - kérdezte. Ekkor látom meg. Két fa, két ember. Az arcukat maszk fedi, de nem kell látnom őket ahhoz, hogy tudjam kiket kötözött a fához. Nem megölni akar. Meg akar semmisíteni. És ha a terve beválik, az rosszabb lesz a halálnál.

1. fejezet

Állok a feljárón és az autómat szugerálom. Persze ezzel nem megyek semmire.