Előhang - Nem tudsz legyőzni! - Valóban, téged nem. De egy különleges meglepetést tartogatok a számodra! Kitalálod ki fizet meg az árulásodért? - kérdezte. Ekkor látom meg. Két fa, két ember. Az arcukat maszk fedi, de nem kell látnom őket ahhoz, hogy tudjam kiket kötözött a fához. Nem megölni akar. Meg akar semmisíteni. És ha a terve beválik, az rosszabb lesz a halálnál.

1. fejezet

Állok a feljárón és az autómat szugerálom. Persze ezzel nem megyek semmire. Magától nem fog megjavulni, de már most késésben vagyok. Nincs időm még szerelőt is hívni.

A telefonom ismét csörögni kezd. Egy órán belül már harmadszor. Nem kell megnéznem, hogy tudjam ki keres. Dominick. Megint. Előkotrom a táskámból, de mielőtt felvenném, eszembe jut, hogy talán nyerhetek még negyed órát. Feladni nem fogja, addig hívogat míg fel nem veszem. Nincs menekvés. Megadom magam és beleszólok.

- Itt vagyok!

-Végre.. Remélem kiszórakoztad magad!

Neked is szép, jó reggelt Dom! Mit akarsz? - a hangom csöpög a gúnytól, ami nem kerüli el a figyelmét. Remek pont ez a cél.

Tudom, hogy nem vagyok valami kedves, de a türelmem már hosszú ideje a végét járja. Meg persze ez a nap amúgy is pocsék.

- Jól vagy Sky? - kérdezi.

Nem dühös. Még csak meg sem emeli a hangját a szarakodásom miatt.

- Köszönöm kérdésed, remekül!

- Sky...

- Jess! Most ezt a nevet használom. Kérlek így hívj! Miért hívtál?

- Megfigyelnek.

- Engem? Ki olyan eszement?

- Kylie nyomkövetőt küldött utánad.

Ohhó.. Szóval a Nagyfőnök beszállt a játékba.

- És mégis miért? Stabil vagyok, nem csináltam semmi hülyeséget.Nincs jobb dolga, mint hogy utánam küldje az egyik ölebét?

- Nem az ölebe. A fia.

- Aki börtönben van? És mégis mi a francért sóz a nyakamba egy bűnözőt?

Tudom, hogy utálja, ha így beszélek, mégse szól rám, hogy fejezzem be a rinyálást.

- Az erőtér ingadozik. Az érzelmeid kiszámíthatatlanok. Félünk, hogy kárt teszel magadban vagy valakiben a környezetedben. Ezért kell a megfigyelés.

A szavai az elevenembe találnak. Nekem is sokszor megfordult a fejemben, hogy jobb lenne egy elnéptelenedett helyen élni. Egyedül. Mert ha elvesztem a kontrollt, akkor elszabadul a pokol.

- Az érzelmeimet kordában tartom. Néha kiengedem a gőzt. Nem lesz baj. - Azt már nem teszem hozzá, hogy ez mivel jár. Úgyis tudja. Túl jól ismer. Inkább nem alszom, de az irányítás nálam marad. Ha szabadon engedném a bennem lévő erőt, eljönne az apokalipszis.

- A módszereid gondolom nem változtak.. De meddig bírod alvás nélkül?

Feleslegesen kérdez erről, mert erre nem tudok válaszolni. Sokáig nem játszhatom ezt. A kimerültség már most megmutatkozik rajtam.

- Dom, ez az én problémám! Viszont ha kis ölebetek a közelembe jön, belekavar az itteni életembe, akkor díszdobozban küldöm vissza az anyjának. Az már a ti problémátok lesz!

- Már ott van..

- Remek! Tudod a szabályokat! Nem kell bébicsősz! Tudok vigyázni magamra! - És mindenki másra is. De ezt már nem teszem hozzá.

- Jess, ne keresd  a bajt!

- Nem keresem, te is tudod.. Az már rég megtalált.

Ezzel bontom a vonalat. Majd később ráérek átgondolni a dolgokat. A nyomkövetőt le kell ráznom. Nem hiányzik még egy ember, akivel foglalkoznom kell. Van így is elég bajom.

Ideje indulni. Zsebreteszem a telefont, és rákoppintok az autóm motorháztetejére. A kocsim azonnal indul. Beszállok, becsatolom magam.

Elsőre fel sem tűnik a változás. Mikor másodszorra is belenézek a visszapillantóba, hátrahőkölök. A tükörképemre meredek. Úgy érzem magam, mintha hasba rúgtak volna. A tükörből egy másik arc néz vissza rám.

A szemem, ami máskor barna, most lilán ragyog. A hajamban szőke csíkok futnak. De az arcom a legrosszabb. A bal oldalon fekete tintával kirajzolúdik a törzsi tetoválás. Az ÉN tetoválásom. Mintha ezer éve nem láttam volna a valódi énem. Talán túl rég volt. Visszagondolva nincs is még egy éve sem. 

A gondolatok és az emlékek tornádóként söpörnek rajtam végig. Mintha az álcámmal a mentális pajzsom is lehullott volna. Rosszabbak ezek, mint a rémálmok. A múltam darabjai.

Ezért rejtőzködök és ezért kell az álca is.. Hogy senki nem tudja, hogy kivagyok.. Hogy ki voltam.. Hogy mit tettem. Mert az akkori énem már nem létezik. Meghalt egy felhőkarcolóban.

Skylert, a boszorkányt, akinek nem volt ellenfele, bezártam az erőtér mögé. Chrissel és a szörnyűségekkel együtt.

És nem szándékozom kiengedni!