Ez kész rémálom. Pont most, pont ő.

Amint Kalebet kituszkoltam a szobámból, bezártam az ajtót és a hátam nekivetve lecsúsztam a földre.

- Skyler! Ezt nem teheted. Nem zárhatsz ki! Az enyém vagy! - szólalt meg az ajtó túloldaláról.

 Csak ha elfogadom a köteléket- mormoltam magam elé. Pár pillanattal később meghallottam a lépteit. Elment. Felkaptam a telefonomat és Dominick számát tárcsáztam.

Második csengésre felvette, de nem hagytam szóhoz jutni.

- Ide kell jönnöd! Most!

Kinyomtam a telefont és visszaroskadtam az ajtó elé. A hangomból kihallhatta a hisztériát, mert egy pillanat múlva már velem szemben állt.

- Mi az ördög van Sky?

Nem válaszoltam csak felmutattam a kezem. Persze egyből kiszúrta. Nem először látott már ilyet. Ahogy én sem.

- Kaleb. 

Csak ennyire tellett tőlem. Nem is kellett mást hozzátennem. 

- Jézusom, 20 percre nem hagyhatlak kettesben titeket? Hogy történhetett ez meg? 

- Csak megcsókolta  anyakamat. Amint a bőrömhöz ért megjelent a jel.

- Mondott valamit?

- Csak azt, hogy az övé vagyok. És hogy nem zárhatom ki.

- Mit mondtál erre? - kérdezte.

- Kizártam a szobámból. - Ahogy átgondolom a párbeszédünket elkap a nevetés. 

- Úgy tűnik mégis kizártam.- Ebben a pillanatban kirobban belőlem a nevetés. Domtólcsak egy mosoly futja. Mire lenyugszom, már komoran mered rám.

- Még nagyobb szarba keverted magad. Chris meg fogja tudni. Kaleb lessz az első számú célpontja. Nincs választásod. El kell fogadnod a köteéket. Csak így védheted meg tőle.

- Megőrültél? Nem fogadhatom a páromnak. Nem ismer, nem ismerem. A felét se tudja a történteknek. Nincs meg a bizalom kettőnk között. Nem tálalhatok ki csak úgy egy vadidegennek.

- Skyler.. Ő a párod. Ha nem fogadod el a köteléket, azzal tönkreteszed mindkettőtöket. Nagyon jól tudod, hogy ez milyen ritka. SZinte semmi esélye nem volt, hogy megtalálod őt, azután, hogy..

Ezt már nem folytatja. Nem kell emlékeztető. Hasonló jel már volt rajtam. Akkor visszautasítottam Christ. Most az életemet kell védenem tőle. 

Chris a legjobb barátom volt. Úgy szerettem, mint a bátyámat. Sokan figyelmeztettek, hogy ő másképp néz rám, persze nem hittem nekik. Aztán bevallotta, én kinevettem, elutasítottam  és most itt tartunk.

- Dom, mit tegyek?

- Most ne szúrd el! Kaleb jó ember. Bízom benne. Neked is meg kellene próbálnod. Mondj el neki mindent. Meg fogja érteni. 

Ezzel felszívódott. Már megint.

A szívem mélyén tudtam, hogy elfogadom Kalebet. Mást amúgy sem tehettem. De egyelőre még nem fogom elmondani az egész történetet. Apránként mindent elfogok mesélni neki. De egyszerre sok lenne. Nekem is az. Pedig én már átéltem.

Felálltam és kinyitottam az ajtót. Kiléptem a folyosóra és elindultam, hogy megkeressem a páromat.