Nem láttam az arcán semmi érzelmet. Felállt, és az ablakhoz sétált.

- Ez megváltoztatja a dolgokat.

- Dom , ez semmin nem változtat. Ha megtalál, és meg fog, akkor jobb ha senki nincs a közelemben. A tavalyi pusztítás nem ismétlődhet meg.

Hirtelen az ajtó felé kapta a fejét. Halk kopogás hallatszott.

- Szabad! - szólt ki. Lassan kinyílt az ajtó és Kaleb sétált be a szobámba. Gondolom hallgatózott.

- Dominick, elmondtad már neki? - kérdezte, miközben a szemét le se vette rólam. A pillantásától libabőrös lettem. Csak reménykedhettem benne, hogy ez neki nem tűnt fel.

- Nem. De essünk túl rajta. Nem maradhatsz itt. Ha a pontos tartózkodási helyed nem is tudja, de azt igen, hogy még mindig itt, az Államokban. Nem vagy biztonságban.

- Sehol sem biztonságos. Nem fogok bújkálni. Itt maradok.

Gyanakvóan meredt rám. Szerintem sejtette, hogy bármerre megyek, akármilyen messzire, megtalál.

- Mennyire stabil a kapocs? - kérdezte a lényegre tapintva.

- Nem lát a fejembe. Ahhoz le kéne rombolnia a falakat. De én sem tudom merre bujkál. Ha idejét érzi, úgyis eljön. És itt fogom várni. Ez az én terepem. Itt nem lephet meg. A legutóbbi bujkálás eredménye pedig elkeserítő. Nem fognak még többen meghalni, csak hogy engem elkapjon.

Kaleb értetlenül nézett rám. Hát persze, ő semmit nem tud. Irigyeltem ezért.

- Mi a francról beszéltek? - kérdezte. Magamban arra gondoltam, hogy vajon később megbánja-e ezt a kérdését.

- Én mondtam, hogy semmit nem tudsz. - mondtam majd óvatosan Dom felé biccentettem.

- Mi történt legutóbb? - kérdezte Domtól. Mintha itt sem lennék. 

- A tavalyi katasztrófákat Sky idézte elő. Azért, hogy megvédjen minket. Az egyik csapattag begőzölt és kilépett. Skyt akarta magával vinni. Többször is rátámadt, de szerencsére nem lett komoly baj. Akkor még legalábbis. Elkapni nem tudtuk. Az utölsó támadás után Skyt biztonságos helyre vittük. Akkor szabadult el a pokol. Novemberre több vulkán is aktivitást mutatott. A legrosszabb helyzet Seattle-ben volt. Annak a 46 embernek a halála nem Skyt terheli. A cunami és a földrengés megfékezte a vulkánokat. Chris műve volt az egész, mindezt azért, hogy előcsalogassa Skyt.

- Miért kellettél neki te?

Hát ez egy marha jó kérdés. Úgy döntöttem, nem mondom el a teljes igazságot. Csak azt, amit mindenki tud.

- Bármit megtenne, hogy bosszút álljon rajtam. Ellene fordultam, nem mentem vele és ezt árulásnak vette. A vulkánnal csalt elő. Tudtuk, hogy csapda, de nem nézhettem tétlenül, hogy még több ember halljon meg, csak hogy engem elkapjon. Felvettem vele a harcot. Elkaptam és bezártam a toronyba, az erőtér mögé. Ennyi.

A többi részlet vagy előzmény már nem tartozott rá. Ezt nagyon kevesen tudták és annak örültem volna  alegjobban, ha ez így is marad.

- Ha ez igaz, akkor illene bocsánatot kérnem - mondta, és kihallottam a hangjából a bűnbánatot.

- Nem tudhattad, mi történt valójában. Mi hagytuk, hogy mindenki azt gondoljon amit akar. Nem haragszom rád! És most? - fordultam Dom felé.

- Kaleb veled marad. És ez nem vita tárgya.

- Ez őrültség! Nem sodorhatod őt is veszélybe! Nem fog még egy ember halála a lelkemen száradni.

- Hé! - vágott közbe ingerülten. - Nem fogok meghalni!

Nem is foglalkoztam vele. Ha tudná..

- Dom, ebbe bele fog halni. Chris mindenkit megöl, aki közénk áll.

- Ő ajánlotta fel, hogy melletted marad.

- Jó ég! Fogalmunk sincs, hogy mit tervez. Azt se tudjuk mire képes.

- Sky, mennem kell. Kaleb marad. Kérlek, légy óvatos. 

Ezzel a végszóval egyszerűen felszívódott.

- Átkozott teleportálók! - szitkozódtam mormogva.

A plafonra néztem, és azt próbáltam kitalálni, mit mondjak, hogy Kaleb elmenjen.

- Nézd, kösz, hogy segítettél, de nem maradhatsz itt.

Kaleb szája sarkában mosoly játszott. Egy pillanatra elbambultam. A mosolyába beleremegett a térdem. Lassan lejjebb engedte a tekintetét. Ekkor tűnt fel, hogy csak egy póló van rajtam, ami a combom közepéig ér csak.

Ez a pofátlan majom pedig rajtam legeltette a szemét.

A nézése felért egy simogatással. A szemei smaragd színben játszottak. Most nem rejtette el az érzelmeit. Megkívánt.

Ahogy közelebb lépett, én úgy hátráltam. Csak egy lépést tettem meg, máris a hátam a falnak ütközött. Megállt közvetlenül előttem, a mosolya kiszélesedett. A számon éreztem meleg lehelletét.

- Nem megyek el Kicsi! Veled maradok! Azt hiszem bőven van még mit mondanod számomra. Rengeteg a nyitott kérdés. Tetszik ez a helyzet. És azt hiszem, szeretem, hogy ilyen közel vagy hozzám. Sőt, leszel még közelebb is...

Kicsit elfordította a fejét és egy csókot lehelt a nyakamra.

Úgy éreztem magam, mintha belém csapott volna a villám.Amint a szája a bőrömhöz ért, felizzott a csuklóm. Velem egy időben szisszent fel. Összerándultam a fájdalomtól. Értetlenül bámultam a kezem. A csuklómon egy jel vörösen izzott. Kalebre néztem, de ő a saját kezét nézte.A bal kezén lévő jel pontosan megegyezett azzal, ami a jobb csuklómon rajzolódott ki. Megrökönyödve néztem rá. Amikor felemelte a fejét csillogott a szeme és kajánul elvigyorodott.

- Te vagy a párom! Most már biztos, hogy nem szabadulsz tőlem!

Édes Istenem! - gondoltam. Ez hogy a francba történhetett meg?