Egy nagy szocialista vállalatnak voltam az igazgatója. A reggeli kávémat egy szexi titkárnő készítette, munkába fekete kocsival jártam.

Egyszer utánam jöttek, hogy adományozhatna a cégem 10-ezer forintot az egyik Központi Bizottsági tag temetésére. Azt mondtam, hogy ennyi pénzért eltemetem az egész Központi Bizottságot! Ettől kezdve egy kis  vállalatnak lettem az igazgatója...

Napi kávémat egy idősebb titkárnő készítette, munkába egy kissé rozoga  vállalati autóval jártam. Egyszer szememre vetették, hogy nem voltam az  utolsó pártgyűlésen. Mondtam nekik, hogy ha azt tudtam volna, hogy ez az  utolsó biztosan elmentem volna rá, még transzparenst is vittem volna! Ekkortól kezdve mesterként dolgoztam.

 Munkába saját autómon jártam, magam főztem meg a kávémat. A falon ott  lógott Kádár és Lollobrigida képe. Egyszer azt mondták nekem, hogy miért  nem tüntetem el a falról azt a kurvát. Leakasztottam hát Kádár képét.  Ez időtől árokásó munkásként dolgoztam.

 Munkába kerékpáron mentem, kávét termoszban hordtam magammal. Egyszer,
 amint éppen árkot ástam, jöttek utánam, hogy rejtsem el a kerékpáromat,  mert erre felé jön a szovjet küldöttség. Mondtam, hogy ne aggódjanak,  mert a kerékpár le van lakatolva és tolvajlás ellen is  biztosítva van. Ettől kezdve munkanélküli lettem. 

 ... hosszú évekig munkanélküli voltam, mígnem jött a rendszerváltás...

Rehabilitáltattam magam. Manapság politizálok. Kávémat most már szexi  titkárnő készíti, munkába személyi sofőröm visz Audin. Befogom a szám, és  ha kell, szavazásra emelem a kezem. Életszínvonalam és a költségtérítésem  emelkedik.