Fel nagy örömre! ma született,

Aki után a föld epedett.

Mária karján égi a fény,

Isteni Kisded Szűznek ölén.

Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,

Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,

Bársonyos ágya nincs neki itt.

Csak ez a szalma, koldusi hely,

Rá meleget a marha lehel.

Egyszerű pásztor, térdeden állj!

Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,

Éjet elűzi mennyei fény;

Angyali rendek hirdetik őt,

Az egyedül szent Üdvözítőt.

Egyedül ültem le olvasni a parkba,

Szomorú fűzfának védő árnyékában.

A csalódottságra volt elég jó okom.

Megbántott a világ, ezt vettem én zokon.

Ha ettől még nem lett volna elég rossz a napom,

Elém állt egy kisfiú, izgatott volt nagyon.

Kipirult s kifulladt a játék hevében;

Felhevülten így szólt: "Néni, ide nézzen!"

Kezében elhervadt virág kornyadozott,

Lankadt szirmai tán nem látták a napot.

Halott virágával küldtem volna tova,

Mosolyt színleltem hát, s bámultam máshova.

Uram, ma lettem nyolcvanéves,

Túl gyorsan múltak el az évek.

Még oly sokat szeretnék tenni,

Úgy szeretnék nyolcvanegy lenni.

A pár kis tervem, mi még lenne,

Ha tán több időt igényelne,

S egy év nem lenne elegendő,

Add, hogy hadd legyek nyolcvankettő.

Jó lenne még sokat utazni,

Újabb helyeket látogatni,

Halálom perce még tán várhat,

Megérhetném a nyolcvanhármat?

Uram, Te látod a világot,

Gyorsan jönnek a változások,

Ha nem sürgős, hogy magadhoz végy,

Esetleg lehetnék nyolcvannégy?

1. Jézust halálra ítélik

2. Jézus vállára veszi a keresztet

3. Jézus először roskad le a kereszt alatt

4. Jézus édesanyjával találkozik

5. Cirenei Simon átveszi a keresztet

6. Veronika letörli kendőjével Jézus verítékét

7. Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt

8. Jézus szól a síró asszonyokhoz

9. Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt

10. Jézust megfosztják ruháitól

11. Jézust a keresztre szegezik

12. Jézus meghal a keresztfán

13. Jézus testét leveszik a keresztről

14.

Az emberi szív szeretetből áll össze,
adj ma egy darabot másoknak belőle.
Ne félj hogy elfogy hisz neked is adnak,
ezért van értelme e gyönyörű napnak.
Adj belőle bátran így lesz szép az álom,
legyen csodaszép e mesés Karácsony!

Egyszer, réges-régen, egy teliholdas decemberi éjszakán, amikor milliónyi csillag ragyogott az égen, néhány egészen apró kis csillagocska pajkosan játszadozott az öreg Hold mellett.

Remekül érezték magukat. Huncutkodtak, viháncoltak, csintalankodtak.

Addig-addig rosszalkodtak, amíg az egyik kis csillagot valamelyik társa véletlenül alaposan oldalba lökte.

- Bocsánat, nem volt szándékos! – mentegetőzött a kis rosszaság.

- Segítség! Kapjon el valaki

Egy angyal repül fent az égen, ott repül magányosan már nagyon-nagyon régen.

De már alig repül, alig van ereje, a végső búcsújának talán épp itt az ideje.

Azt mesélték nekem egyszer, hogy az angyalok örökké élnek, ám ez badarság, hisz ha megsebzik őket, ők is elvéreznek.

S ezt az angyalt is kegyetlenül megsebezték: Hiszen megalázták, eldobták, s elfeledték.

Most ez az angyal összetörten száll, hisz megnyugvást még a Mennyben sem talál.

Inkább a pokol tüzében kárhozna el, hiszen a szív melyért élt már nem felel.